Mit tegyek ha anyámmal 6 éve alig alig tartok kapcsolatot és olyan düh forrong bennem ami leírhatatlan?

Próbálom rövidre fogni. Anyám és apám Jehova Tanúja amióta megszülettem azok sőt előtte is. Viszont nem viselkedtek úgy a falakon belül. Anyám bántalmazó volt. Agyba főbe ütött vert minket. Egy bátyám van. Azt mondta azért ver mert szeret minket és így nevel minket jóra. De én egész gyerekkoromban azt éreztem meg akarok halni. Ovise korom óta anyám lek×rvázott aztán ha tini koromban rajta kapott hogy sminkelek akkor is k*rvának nevezett. A verés kisebb koromban abból állt hogy hajamnál fogva a földre rántott és rugdosott. Ezután bezárt az ágyneműtartóba. Nagyobb korban ugyanúgy a hajamat cibálta és úgy rugdosott és ütötte a fejem. Nem védekezhettem. Lefogta a kezem. Tesómat is mindig verte. Apám csendes bántalmazó volt. Nem ütött meg. De hagyta és nem szólt rá. Hiába szóltam tanárnak nem hittek nekem mert anyám kifelé a szépet mutatta. Hogy ő kedves velünk. A gyülekezetben is ezt a képet tartotta hogy ő egy kedves odaadó anya. 18 évesen munkába álltam 19 évesen sikerült albérletbe költözni. Anyámmal 1 évben egyszer ha találkozok de csak veszekszünk mert szerinte túlzok és ő nem volt velünk ilyen durva és végülis a javunkra vált. Olyan düh forrong bennem hogy elmondani nem tudom. Úgy megmondanám neki a magamét. Hogy azt kívánom maradjon egyedül és legyen minden napja fájdalmas. Egyszer mikor már nem laktam otthon de munkahely miatt haza kellett mennem a bizonyítványomért nekem akart jönni de én nem hagytam magam és vissza ütöttem. De ez nem múlt el. 25 éves vagyok van férjem esküvőre nem hívtam meg azt mondta ha születik gyerekem az zabikölök lesz. És ha tudja hogy ilyen leszek elvágja a torkom születésem után. Mit tegyek az éktelen dühömmel? Nem múlik az évek alatt. Legszívesebben megverném ahogy ő engem.