Elvált szülőknél mennyire gyakori, hogy a "hétvégi szülő" a láthatáson ugyan többé-kevésbé ellátja a gyereket, gyerekeket, de különösebben nem foglalkozik vele, velük, programokat sem csinál?

Gyakori, velem is ezt csinálta apám.

Ez elég megszokott.

A család kettévált. A gyerekkel elsősorban családi életet kell élni, közös időtöltés, otthoni tevékenység.

Nálunk tulajdonképpen már nincsenek ilyenek. Nyáron játszótér, 1-2 szabadtéri program, télen egy mozi nagyon ritkán. A gyerektartásba belelett számólva havi szinten a gyereknek szórakozásra, játékra, kirándulásra is, párom belement, de nem fogja 2x fizetni ezeket a dolgokat, mondta is az anyának, hogy így nemfogja tudni elhordani a válasz az volt, hogy nembaj. Anyuka elköltözött messzire, így elmenni a gyerekért se olcsó, ráadásúl egy ideje elkezdett a gyerek hazudozni, kijátszani az apát(7 éves), szándékosan tönkreteszi a játékait és megveri a többi gyereket a környezetében. Kezelhetetlen lett, így büntetésből se. Helyette sokat beszélgetnek, minőségi időt töltenek együtt. Különben se erről kell szólni az elvált szülők gyerekeinek az apával töltött idő, hogy állandó programok.

Gyakori, én kb le voltam passzolva apukám szüleinél, ezért nem is alakult ki szoros kapcsolat apukámmal, ellenben a nagyszüleimmel igen. Apa mindig az aktuális barátnőjével töltött időt..aztán később mikor felnőtt lettem..és addigra kialakult neki is egy stabil kapcsolata, próbálta velem erősíteni a kapcsolatot..több kevesebb sikerrel...én sem voltam túl nyitott, de nem tudtam a helyzetet kezelni. Sajnos pár éve nagyon beteg lett, majd nemsokára rá el is hunyt...Sokat gondolkoztam a halála után hogy mit csináltam rosszul..nem-e kellett volna nekem is jobban nyitnom felé..

Èn alig vàrom hogy jöjjenek,szeretettel vàrom őket, mondom hogy menjunk ide, v oda, csinaljunk ezt azt. De ők szeretnek a règi otthonukban lenni,a szülőhazukban,gyönyörû szobajukban,kenyelemben,ahonnan a bìro kitette őket. Nem vàgynak el, nem kivànnak màst,csak bèkèben otthon lenni, együtt,mint gyerekkorukban.