Ez most tényleg az én hibám?

Egy teljesen diszfunkcionális családban nőttem fel. Szülők váltott műszakban dolgoztak, volt hogy nagyszülők vigyáztak ránk. Ha visszagondolok megvan az érzés, hogy a szüleim fáradtak és idegben vannak (gondolom az anyagi dolgok miatt). Nem igazán voltak nálunk ilyen igazi nagy családi pillanatok (társas, közös mozizás a nappaliban, nyaralás, az is megmaradt, hogy mesét se olvasott soha egyik szülőm se, mert jaj majd holnap, fáradt vagyok, most alvás és kész, ennyi. Féltem a sötétben sokáig, de valahogy ezzel sem törődtek. Én mindig magamban toltam le ezeket a dolgokat. Ilyen túlélő üzemmód.

Nem voltak közös reggelik, meg vacsorák, főként a munkaidő miatt. Csak nagyon ritkán, olykor ha volt valami esemény, de akkor se úgy igaziból.

Emlékszem 7 éves lehettem, nagy büszkén felkeltem korábban, csináltam reggelit (a kis akkori tudásommal), aztán felkeltek a többiek is és még csak le sem ültek megenni, mert nem vagyok éhes, nem szoktam reggel enni stb. Rosszul esett, többet nem készítettem reggelit nekik soha.

Nem mindig lehetett megbeszélni a dolgokat, sőt többségében soha nem lehetett. Merszem se volt sokszor felhozni adott témát, aztán valahogy már a végén abbamaradtak a részemről a dolgok. Fiatal felnőttként viszont megkaptam, hogy az én viselkedésem részben az oka, hogy a családunk milyen. Mert én nem tudok beilleszkedni stb. Anya rossz néven vette, hogy nem mondtam el neki semmit, nem beszéltem meg vele a pasitémát például. Valahogy akkor már úgy éreztem nem is akarom.

Szerintem ez nem az én hibám. Változtam rossz irányba, de úgy érzem olyanná váltam amilyenné ők "csináltak".

Ha összességében nézem a képet, akkor azt látom, hogy ők voltak képtelenek egy idilli családot létrehozni, nem menedzselték ezt jól.

Mégis felnőtt koromra mintha rám lenne hárítva minden probléma, hogy én ilyen meg olyan vagyok. A testvéreimmel se jó a viszony, kiskoromtól kezdve volt köztünk féltékenység, sokszor éreztem, hogy a kisebbek miatt kiszorulok és nem vagyok fontos. Azóta se vagyunk jó viszonyban, de persze ez is most ennyi év távlatában az én hibám szerintük, mert én vagyok kiállhatatlan.