Mièrt ilyen velem? Tènyleg ennyire ki kell rekeszteni azt akinek nem topmodell alakja van?
Mindig is kicsit husosabb voltam az àtlagnàl, amit anyàm 9èves korom óta emleget nekem.
Sosem volt miatta önbizalmam...
Mindenki màs aztmondja szèp vagyok, ès jól àll hogy van rajtam felesleg.
Anyum ma mègis azt vàgta hozzàm hogy Sosem lesz így baràtom, sem gyerekem.
Jeleznèm hogy volt màr baràtom.
Nekem meg az ellenkezojet mondogatta. Egesz gyermekkoromat vegigkiserte hogy allandoan mas emberek gyerekeihez hasonlitottak, mert hogy en csontvaz vagyok, ok meg nem.
Aztan elkezdtem ravilagitani arra hogy o meg tulsulyos es allandoan fogyozik:) Mai napig alig eszik
3-as.
Bàrmennyi +lehetne rajtam egy normàlis anya nem mond ilyet a gyerekènek hogy így nem lesz senkije sem.
"Csak az a kérdés hogy mennyi az a plusz husi. Egészséges tartományban vagy? Ha nem, akkor joggal szól."
Akkor sem lehet megbántani senkit, ha tényleg kövér/sovány/lófogú/kancsal/stb.
Az összes ilyen szülői viselkedés forrása a szülő bizonytalansága, mert a szülő:
1. saját maga is túlsúlyos volt/van, és vele is így bántak (tanult minta)
2. saját maga is túlsúlyos volt, de lefogyott, és akkor ez az üdvözítő út,
3. a gyerek a szülő valamilyen egyéb elvárását nem teljesíti, és emiatt így bünteti,
4. a szülőnek egyéb sérelme van (gyerekkorból, munkahelyről stb), ami miatt feszült és "ezt valakin le kell vezetnie" öntudatlanul.
Megoldás (de nincs garantált siker): Elmondani neki, ez mennyire bántó, és kérni, hogy hagyja abba. Ha(!) ez nem hat, akkor a szülőnek megmutatni a f@sz másik végét, azaz valamilyen hibáját kipécézni, és amikor felcsattan, akkor rámutatni, hogy te nem csattantál fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!