Ezzel mit kezdjek?

Nekem volt hasonló az életemben. Kb dettó ugyanez, hogy a leépülő, idősödő édesapámmal laktam felnőtt férfiként. Apám szintén szeretett kötekedni és semmi sem volt jó neki.

Én úgy tudtam kicsit jobb irányba billenteni a kapcsolatunkat, hogy amikor hazamentem, bementem hozzá (kétlakásos ház alsó lakásában élt, én meg fenn), mosolyogva köszöntem neki, hogy szia Apu és megöleltem, jelképesen meg is pusziltam. Először furcsállotta, de pár hét után már ő jött oda, megölelni. Ez nagyon sokat javított a kapcsolatunkon. Aztán megkérdeztem, hogy van, főztem neki is kávét, szerveztem néha közös programot, hogy ugyan 40 fölötti pasi voltam és a 70 fölötti apámat beültettem magam mellé a kocsiba és elmentünk pl kastélyokat látni kocsiból, mivel imádta őket.

Stb stb stb. Ha élesen kritizált, mondtam neki, hogy oké elfogadom, hogy neki ez a véleménye, én másképp látom és inkább azokra fókuszáltam, amiben együtt "rezegtünk". Azóta sem bánom, hiszen 4 éve elhunyt, de az utolsó hónapjait sikerült szebbé tennem.

Nálatok talán annyiból másabb a hylezet, hogy fiatalabbak vagytok, mint mi voltunk, de az elv ugyanaz. Kedvesen odamész, jelképesen megöleled, kérdezd, meséltesd, akkor úgy érzik, hogy kíváncsi vagy a dolgaikra, ami nem is árt amúgy, néha jókat ki lehet hozni egy ilyen beszélgetésből. De ha apukádnak van érdeklődési köre, csinálhattok apa-fia programot, hidd el, nem korfüggő. Egyik 30-as haverom pont így van a 60as faterral, nagyon jól alakul a viszonyuk. Sok sikert és jó kapcsolatrendezést kívánok.

Attól, mert valaki "mogorva" nem jelenti azt, hogy nem szeret, csak ő magának való, plusz a vita okát is jó volna tudni.

Nálunk nagyapám volt mogorvább, szótlan, kicsit keserű, de ha nem fárasztottad felesleges hülyeségekkel és cseverészséssel, akkor nagyon jól ki lehetett vele jönni.

Csak nem szerette a small talkot, meg magának való volt, de szerethető és sok jó, érdekes dolgot mesélt, amikor épp beszédes hangulatában találtam :)