Mégis mit kezdjek a szüleimmel?

Én vagyok a 3-as.

Szerintem ritkán menj el velük azért. Pároddal is elmehetnél.

Magamból kiindulva, ezek a kimozdulások emlékezetesebbek is, mint a hétköznapok. Nekem például az agyam hosszútávon is megtartja a kirándulásokon zajlottakat, de a hétköznapokat kiszelektálja, mert szinte ugyanazok. Lehet ők is ezért szeretnek ennyire utazni.

Fogadtasd el velük azt, ahogy te tudsz kikapcsolódni.

Csak csinálsz te is valamit , ami rád jellemző.

Nehéz ebbe a helyzetbe képzelnem magam, mert gyerekként én nagyon szerettem volna utazni, de apukám munkája miatt sose mehettünk. Most felnőttként pótolom, amikor nem utazok, akkor meg fejben tervezgetek, hogy hova mennék legközelebb (bár egy éve született a kisfiam, szóval egy ideje inkább tényleg csak tervezgetek most 🙂).

Viszont egy időben barátnőm mindenáron meg akart győzni, hogy kezdjek el varrni, mert az őt megnyugtatja és kikapcsolja... 🙃 Nehéz volt megértetnem vele, hogy nincs az az isten 😀 Ezzel csak arra céloztam, hogy mindenki másképp kapcsolódik ki, és biztos, hogy neked is van valami hobbid, azt megpróbálhatod bemutatni a szüleidnek, hátha megértik. Ha neked nincs hobbid, akkor viszont lehet tényleg sivár az életed, és rád férne egy pszichológus...

Van egy ismerősöm, gyerekkorában mindig hurcolták nyaralni ide-oda a szülei, legalábbis állítása szerint ezért nem utazik, a tengert/Balcsit különösen unja, hegyekbe menne. De nem megy hegyekbe sem, egy ideje mondja, hogy menne tengerpartra is, mert a várost se hagyta el hónapok óta, de mégsem megy sehova, mindig van kifogás (nincs pénz, nincs kivel, túl meleg van stb.). Inkább iszik... igazából csak a szája jár, belelustult már az életbe szerintem, és ez a fő gáz, nem az, hogy nem utazik, mert az csak az okozat.

Az utazós embereket én viszont általában vidámnak látom, életszeretőnek, de nyilván itt sem azért érzi jól magát valaki, mert utazik, csak valahogy mégis együtt jár.

Az én ismerősöm élete tehát szerintem tényleg sivár, nem csak az utazás hiánya miatt, csak az is része. De ha te jól érzed magad a bőrödben, van hobbid, van, ami boldoggá tesz, akkor ezt mondd el a szüleidnek. Ha tényleg nem értik, akkor jöhet a drasztikus ignorálás.

Kérdező: gondoljanak azt amit akarnak.

Én meg olyan embereket ismerek, akik bármiféle konfliktus, a másikkal való őszinte beszélgetés helyett (és hogy ne kelljen otthon lenni) utazgatásokba menekülnek, de hiába, a kapcsolat megszakad ha megszakad...