Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit kezdjek a szüleimmel és...

Mit kezdjek a szüleimmel és magammal?

Figyelt kérdés
Megpróbálom viszonylag röviden leírni. 18 éves lány vagyok. És mostanában már úgy érzem hogy megfulladok. A szüleim egyszerűen nem hagynak élni. Minden lépésemet figyelik, nem mehetek el otthonról egy fél órára csak sétálni mert akkor már kombinálás van hogy mégis hova megyek. Eddig akármiben döntöttem nélkülük(önállóan szoktam dönteni) soha nem tetszett nekik. Ha meg tanácsot kértem azt mondták hogy oldjam meg egyedül.. Nem vagyok annyira mintagyerek, csináltam rosszakat és hibáztam is de nem annyira durvákat. Suliban mindig 4 fölött volt az átlagom és lassan egy éve dolgozok diákmunkában. Akármit tettem ami nem tetszett nekik leüvöltötték a fejemet egy hétig meg voltak sértődve utána meg közölték hogy ők csak jót akarnak és hogy akkor mondjam el hogy mégis hogy történt az. Persze miután 3 napig üvöltött majd utána még elmesélem. Amikor veszekedtünk elmondott mindenféle szarnak, hogy én csak megalázom és hogy szégyent hozok rá és ha legközelebb valami rosszat teszek akkor költözök. Persze mások előtt mindig minden happy megy a nyáladzás ezerrel dicsekedés van hogy én milyen jó tanuló vagyok meg hogy ilyen ügyes meg olyan ügyes. Már hánynom kell ettől. Most is mosolyszünet van. Alig szólunk egymáshoz, alig beszélgetünk már hónapok óta. Kiskorom óta ez van de az elmúlt időben nagyon kezd durvább lenni. Folyamatosan tapintani lehet a levegőben a feszültséget. Szóval nem tudom mit csináljak már mert úgyse jó nekik semmi.. elég hosszú lett, köszi annak aki elolvassa
2017. márc. 24. 22:19
 1/10 anonim ***** válasza:
100%
Testvéred van?
2017. márc. 24. 22:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 A kérdező kommentje:
van egy 7 éves öcsém
2017. márc. 24. 22:32
 3/10 anonim ***** válasza:
47%

Nézz utána a nárcisztikus személyiségzavarnak. Illetve "nárcisztikus anya".

Ha felismered bennük ezeket, sajnos nincs megoldás, csak ha csökkented vagy megszünteted a kontaktot velük. Próbálj meg gyűjteni, külön, csak a saját neveden lévő bankszámlára, mert simán elvehetik a pénzed. Kitartás.

2017. márc. 24. 22:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
95%

Van családon kívüli bizalmas kapcsolatod?


Mert úgy tűnik a családod nem melletted áll.

Tehát ideje-korán magadnak kell megteremtened a nyugalmad, és a békéd.

Ez elég korai probléma.


Az látható, hogy otthon nem vagy kedvelt személyiség.


Készülj fel, mert Neked kell döntened.

Maradsz, vagy menekülsz?

(nagykorú vagy, de még nem biztos, hogy érett a saját életedre).

Ez rizikó faktor.

Ennek tudatában vagy?

Eltudod dönteni a kérdést magad, hogy önálló legyél?

Vagy a családodon túl függetlenné tudsz e válni?

Mert nem úgy tűnik, hogy segítenének külön válni.

( a saját egzisztenciátdra van szüksége a családodnak, vagy Rád? )

Bizonyára saját magukkal is küzdenek.

Te csak plusz problémának minősülhetsz.


A kérdés, hogy a hordózó rakétáidról le tudsz e válni?

(asztrológiai szemmel), vagy még üres rakétákkal szeretnél száguldani az űrben?

Párom írta, (részben)


Blanka

2017. márc. 25. 00:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
89%

Valóban nem sok választásod van. Párod, vagy valami nagyon közeli barátod van? Esetleg érdemes lenne minnél előbb egy fix munkát találnod és albérletbe költözni. Vagy ha van párod akkor az ő segítségét kérni.

El kell, hogy szomorítsalak. Ez fog változni, de rossz irányba. Akik alapjáraton nehéz természettel rendelkeznek (mint jelen esetbe a szüleid) azok ahogy idősebbé vállnak, egyre rosszabbak lesznek. (Tapasztalat.) Érdemes addig tovább állnod onnan, amíg még teljesen ki nem készülsz idegileg.


Azt nem mondom, hogy minden kapcsolatot szüntess meg velük. De felnött vagy. Éld a magad életét úgy ahogy te szeretnéd. Hibázz, ess nagyokat. Aztán állj fel, és tanulj belőlük. Ha elég eltökélt vagy, bármire képes lehetsz.

Viszont a szüleidet nem cserélheted le, nem változtathatod meg.

Ha találsz egy értelmes párt magad mellé, biztos vagyok benne, hogy segíteni fog rajtad.


Sok sikert kívánok az élethez, és mindent bele, ésszel és erővel! :) Ne hagyd, hogy ilyen fiatalon tönkretegyenek. Élj boldogan, úgy ahogy te szeretnéd. Persze, csak a helyes úton járj.

2017. márc. 25. 02:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
20%

Ha korrábban nem volt ilyen mértékű az ellenőrizgetés, az azért van, mert valahol útközben elveszítetted a bizalmukat. Mint írtad is, csináltál hülyeségeket. Magadnak köszönd.

Ha mások előtt dícsérnek, valszeg büszkék Ők rád titokban, csak mikor egyedül vagytok próbálnak "nevelni", amit viszont túltolnak.

Süt a gyülölet feléjük, részedről. És itt kezdődik a baj. Átlendültél Te is a ló túloldalára szerintem, bárhogy szólnak hozzád, sértésnek veszed.

Én úgy gondolom ebben a történetben Neked is meg kell változnod irányukba, ha már igazán felnőtt vagy érted, hogy miről beszélek, és képes is leszel rá.

2017. márc. 25. 06:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat. Sajnos párom nincsen, a barátaim pedig amióta mindegyiknek komoly kapcsolata van azóta nem érdeklem őket. Pedig mindig segítettem őket és mellettük álltam de hát mindegy. Szóval jelenleg nincs egyetlen biztos személy sem az életemben.. A különköltözés mostanában elég sokat jár a fejemben csak még elég nagy ugrásnak tűnik. Meg persze apa régebben kijelentette hogy reméli hogy sokáig itthon maradok és esetleg a melléképületet át is alakíthatjuk és akkor nem kell elköltözzek... meg ők úgy képzelik h érettségi után itt maradok itt keresek továbbtanulási lehetőséget és itt fogok dolgozni meg minden itt lesz. Egyszer amikor felhoztam hogy esetleg lehet nem itt akarok anya megsértődött. Az hogy elveszett-e a bizalom útközben. Lehet hogy részben de szerintem csak átalakultak a dolgok. Azért nem vagyok már 10 éves. Általánosban nem szabadott ott maradnom órák után egy fél órára beszélgetni mert haza kellett menni. Ha 10 perccel később értem haza már az volt hogy hol voltál mit csináltál. Kiskoromban meg egyet pisszentem már kiabálás volt. Vittek pszichológushoz is ahova utáltam járni de járni kellett mert nem voltam elég nyitott. Meg is mondtam h nem szeretnék de azért mentünk. Azt sem tartom normálisnak hogy egyszer elmentem sétálni egy fiúval aki nem volt neki szimpi és amikor hazaértem olyan balhét csapott hogy csak pislogtam. Szinte ler...... Pedig csak sétáltunk. Előtte pedig csak egy kapcsolatnak nevezhető dolog volt de nem volt komoly. Aztán elvette a telefonomat és egy hétig nem szólt hozzám. Talán ekkor vesztette el felém a bizalmát, vagyis max ilyen dolgokban mert annyira durvákat nem csináltam. Csak próbáltam kicsit jól érezni magam. Sokszor volt miattuk bűntudatom mert nem mertem megkérdezni hogy elmehetek e ide vagy hogy találkozhatok e valakivel. Ez mondjuk hülyeség de ez az én bajom. Próbáltam velük többször is beszélni de mindig ugyanaz lett a vége. Veszekedés. Én nem szoktam rájuk megsértődni, mindig csak tűrtem. De már nem bírom sokáig. Főleg ilyenek miatt. Csak úgy dönt hogy nem szól hozzám és akkor találjam ki mi baja. Kicsit már belefáradtam. Szóval elég nehéz helyzet..
2017. márc. 25. 07:22
 8/10 anonim válasza:
100%

OMG! Ezt a kérdést én is kiírhattam volna, velem is hasonló a szituáció. A szüleim szeretnek mindenbe beleszólni, főleg a drága édesanyám. Soha semmiben nem támogattak, egy ötletemben sem, ők azt szeretnék ha életem végéig velük laknék és egy közeli gyárban dolgoznék... Nekik a világ pár településből áll,én viszont szeretnék ennél többet látni. Most végzek hamarosan egy képzéssel ami, ha sikerül akkor el tudok költözni és a látogatásokat havi egy hétvégére lecsökkenteni. Neked is azt javaslom, hogy tanuld legalább a németet és az angolt + ha ehhez még valami jó szakma is párosul akkor pár év múlva erre a kérdésre mosolyogva gondolsz vissza. :) Ezt a videót lehet ismered, de azért belinkelem, mert ilyenekből lehet sok pozitív energiát szerezni:

[link]

2017. márc. 25. 07:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
92%

19 voltam, és elmenekültem otthonról.

(mert a veszekedésektől kikészültem)

Szerencsére volt munkahelyem és tudtam fizetni az albérletem.


(azóta már nem élnek a szüleim), még a temetésre sem mentem el)

Az ígéreteikből is tele lett a padlás.


Már a magunk életét éljük.

Nagyon jól megvagyunk és nem bántam meg, hogy léptem.


Csak azt, hogy nem búcsúztam el úgy tőlük, még az életükben, hogy rajtam maradt a lelkiismeretük.

...és most cipelem.

2017. márc. 25. 09:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Majd meglátom hogy alakulnak a dolgaim, munka, suli és igyekszem jó döntést hozni. Mindenkinek kitartást aki hasonló helyzetben van. Utolsó előtti köszi a videót, hasznos:) Sok sikert kívánok neked. És az utolsónak is, ne emészd magad! Mindenkinek köszönöm:)
2017. márc. 25. 16:41

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!