Nagymamámnál vagy anyukámnál lenne érdemesebb laknom, az iskola szempontjából? Mit gondoltok a leirtak alapjan

28: Azért a kérdező által leírt távolságok nem akkorák, amik feltétlenül indokolnák a költözést. Én gimisként minden nap gyalogoltam 25 percet suliba és ugyanennyit vissza, eszembe sem jutott sehová költözni, pedig az én nagyanyám is közelebb lakott a sulihoz, és kertes házban, nem panelban, mint mi. És azt sem vártam el, hogy anyámék minden nap kocsival furikázzanak, csak mert nincs kedvem korán reggel 25 percet sétálni. Fel sem merült részemről sem és részükről sem.

Koliba akkor költöztem, amikor egyetemre mentem, másik országba. Oda azért nem ingáztam nap mint nap :D

Én idősebb vagyok, úgyhogy inkább a szülő nézőpontjából nézem a dolgokat. Nos, anyukád helyében nem mennék bele ebbe. És igazából nagymamád helyében se nagyon támogatnám a dolgot. Kb. úgy lennék, ahogyan 9-es írta: buli után vagy kivételes esetben igen, de általános esetben, normál munkanapokon nem.

Csak egy kérdés: hétvégére minden iskolai cuccodat hazavinnéd anyukádhoz? Vagy hétvégén egyáltalán nem tervezel tanulni? Hét közben meg nagymama gondolom nem ellenőrizné olyan szigorúan, mint anyukád .... szerintem innen fúj a szél, nem a 25 perccel korábbi felkelésen meg a panelban zavaró szomszédokon múlik az egész.

Kérdés:

Miért most merült ez föl? A középiskolát nyilván nem 16 évesen kezdted. Közben iskolát váltottál? Vagy költöztetek? Amikor ezt eldöntöttétek, miért nem vettétek figyelembe ezt a szempontot is? Konkrétan melyik évben fejezed be a középiskolát?

Én sem engedném a szülő helyében. Ha te majdnem 17 éves vagy, akkor a nagyszüleid minimum hatvanvalahány évesek, de inkább már hetvenesek. Egyszerűen nem akarnék rájuk rakni egy ilyen terhet, hogy egy nagykamasz a hét öt napján náluk lakjon. Hiába nem vagy kisgyerek, még mások felelnek érted. Az is reális, amit a 33-as ír. A nagyszülőknek korukból adódóan már nem lenne energiájuk nap mint nap szülőt játszani, valószínűleg abba is sokkal kevésbé szólnának bele, hogy mikor, kikkel és hová mész, meddig maradsz ki, könnyebben meg tudnád őket vezetni (ahogy azt minden kamasz teszi), mint anyádat. Szóval én biztosan nem mennék bele.

Anyukád valószínűleg elfáradt, több nyugalomra és énidőre vágyik, és nála most ez lett a prioritás.

Majd meglátod. Gondolom ha ilyen szépen le lett beszélve ,ha mondjuk nem működik anyukád abból sem csinál problémát ha vissza szeretnél menni és ez így van rendben.

Őszintén amilyen nehezen kelek én is a nagymamánál próbálnám meg, aztán kiderülne hogy mennyire bírom , mennyire hiányozna anyu. Én a lányomnak megengedném, ha megbánná visszajöhetne. Ez nem is hátba szúrás. Meg hát egy anya is csak azt akarná hogy a gyerekének könnyebb legyen akármilyen fájó is.

38-ra:

Mondjuk a mai 16 évesek önállóságáról azért nem volnék ilyen nagy véleménnyel. A felelősségérzetükről meg különösen nem.

Jól írta valaki, hogy a hetvenes éveiben járó nagyi fejét könnyebb átrázni, ha valami olyat akar, amit egyébként nem engednének neki.

Megnézném én azt a kamaszt, aki felügyelet nélkül sose tett volna olyat, amit a szülei tiltottak neki.

A vicc az, hogy én se értem, miért minket kérdez. Úgyis az anyja és a nagymamája fognak dönteni, nem mi. Szerintem inkább érveket keres az ő meggyőzésükre. Vagy ha lenne 50 egyetértő válasz, akkor érvként mutatná nekik.