Miért fordul el a gyerekeitől válás után a különélő szülő?

Hát az az igazság, hogy nem mindenki szereti a gyerekeit. Ezt lehet tudni abból is, hogy főleg régen mennyit elverték a gyerekeket, illetve hogy manapság hány ember nem akar gyereket egyáltalán. Azoktól akik nem akarnak gyereket, pont olyan érveket hallottam, hogy rossz szülők lennének, meg nem foglalkoznának velük.

Aztán néha csak becsúszik a gyerek, vagy csak azért hogy összertartsa a kapcsolatot vagy tényleg becsúszik. De előfordulhat, hogy nem tud kötődni a gyerekhez.

Ha minden ideális, akkor is előfordulhat az egyik szülő nem tud kötődni. Például az anyákat erősen traumatizálhatja az első néhány hónap vagy az első év. Van olyan, hogy nyelvfékes a gyerek, és ezért az anyának fáj szoptatni, de nagyon. Ilyenkor vagy kinlódik vele az anyja, és tudat alatt ezért utálja meg a gyerekét, vagy abba marad a szoptatás és akkor meg kevésbé kötődik (ugyanis szoptatás közben termelődnek szeretet hormonok). (megj.: kevesen tudják, de a szoptatásnak sosem, semmilyen körülmények köztt nem szabadna fájni az anyának, a nyelvféket mindig ki lehet vágni a gyerek szájából, és ki is kell).

Az is lehet, hogy az anya nagyon egyedül érzi magát, és ezért utálja meg a gyereket. Még a falusi időkben egy gyerektől és az anyjáról egy fél falu gondoskodott, manapság sokat maradnak egyedül a gyerekkel, és ha nem jó alvó akkor az kikészítheti a gyereket.

Az apával úgy tud rossz lesz a viszony, hogy már az elején nem vonódik be a gyerekápolásban. Vagy azért mert az asszony nem engedi, vagy azért mert neki sincs kedve. Pl. nem rakja tisztában mert ő nem tudja (nem hajlandó megtanulni), vagy nem kell fel éjszaka ringatni ha sír mert ő dolgozik. És ha úgy nő fel mellette a gyerek, hogy csak munka után látja két óránként, akkor sem vele foglalkozik, akkor persze hogy nem kötődik hozzá. Én például nem vagyok rosszban apámmal, de nagyon nem kötődünk egymással, elváltak a szüleim mikor 10 voltam, de előtte sem volt számomra megbízható. Ezért mikor nekem született gyerekem, én igyekeztem minél jobban bevonódni, pelenkázni, éjjel 2-3 órát ringatni a gyereket és hasonlók, és még így is előfordult sokszor hogy nem volt kedvem a gyerekhez és úgy éreztem nem kötődök hozzá. Nagyon kellett ezen dolgozzak, és kell még mind a mai napig (de én nagyon akartam gyereket és akarok is még, szóval mindent bele adok).

Na, bocsi ha hosszú lett. De ezeket tudom elképzelni.