Szerintetek is teljes mértékben a gyereknek van igaza ilyen helyzetben?

A "minden megtettek" szülők elöl valóban menekülni kell. Aha mindent. Ami anyagi, tárgyi. Ruházták, etették. Ezt nem viszi a sírba magával senki.

Szeretet, empátia, felé fordulás nem volt. Ez kellene pedig a legjobban.

Sajnálom. Jól tette a gyerek.

Igen, igaza van.

Egy negyed mondat sem utal a gyerekkel való törődésre, viszont van utalás a szülők szabad idejének gyerek nélküli eltöltésére.

Annyival árnyalnám a történetet, hogy lehet hogy a szülőket sem szerették (az ő szüleik), vagy ott is pénzben fejezték ki a szeretetet, úgyhogy ők sem tudtak a saját gyerekükkel máshogyan bánni. Nem ismerték a módját.

De a leírt infók alapján nyilván a gyereknek van igaza. Csak azért gondolom hogy van a történetnek egy másik oldala is.

A leírtak alapján két olyan fiatal vállalt gyereket, akik nem voltak még felkészülve a családalapításra, fiatal pályakezdőként vállaltak gyereket, majd elsodorta őket a karrier iránti vágy és igen, abban teljes mértékben igaza van a gyermeknek, hogy érzelmileg elhanyagolták a szülei, viszont elég beleolvasni itt a Gyakorin, vagy néhány jogi fórumon abba, hány olyan "szülő" van, akik anyagilag sem támogatják a gyerekeiket, sőt lehúzzák anyagilag, vagy válás után legszívesebben azt is elfelejtenék, hogy van gyerekük. Azokról meg ne i beszéljünk, akik fizekailag, lelkileg is bántalmazzák a gyerekeiket, ebből is látni szép számmal.

Tudom, ez nem mentség, nem is azért írom, hogy felmentsem a szülőket, csak azért írtam le, hogy vannak ennél sokkal rosszabb szülők is és még az sem biztos, hogy a gyerekük elfordul tőlük.

Nyilván a gyerek nem tehet róla, hogy váratlanul csöppent a szülők életébe, az is egyértelműen a szülők hibája, hogy elhanyagolták őt érzelmileg, de ettől még tény, vannak náluk sokkal rosszabb emberek, rosszabb szülők is.

Nyilván a szülők hibáztak, hiszen érzeileg elhanyagolták a gyereküket, hiába volt meg mindene anyagilag.

Sokan nem ismerik a középutat.

Az sem jó, ha valaki szülő lesz, akkor teljesen alárendeli magát a gyereknek és megszűnik nőnek/férfinak, szeretőnek (értsd jól, a házastársa szeretőjének), barátnak, kollégának stb. lenni, mert ő onnantól csak anya/apa.

Ez éppen olyan káros szerintem.

Itt a másik végletről van szó, mikor a szülők ugyanúgy folytatják az életüket a gyerek születése után, mintha mi sem történt volna.

Szerintem mindkét verzió ugyanolyan rossz minden félnek.

Az elsőnél a szülők (általában az anya) adják fel magukat (és a kapcsolatukat) teljesen, a másodiknál pedig a gyerek van elhanyagolva.

Valahol a kettő között kéne megtalálni a jó megoldást.

5-ös, bocsi, de lepontoztalak, mert az érvelésed nagyon bugyuta (éa akkor még finoman fogalmaztam).

Az, hogy valakit ütnek, vernek, szexuálisan bántalmaznak, valóban szörnyű, de ezzel validdá tenni egy " sima" érzelmi elhanyagolást nettó ostobaság.

Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy te panaszkodsz az esőre (már megint beázik a cipőm, esernyőt kell hurcolászni stb.) miközben a sivatagban alig várják, hogy egy évben kétszer eleredjen.

"mindent megtettek"

Persze:D

Trollkodásom vége.

Természetesen nem tettek meg mindent, ha annyira fontos a gyereked, akkor a kevés szabadidőd amid van, nem a barátaidra áldozod. Nem is értem miért voltak meglepődve amikor meg akart lépni

Most még a kérdezőnek van igaza, mert nem derült ki, kicsoda ő a történetben, de várjatok, mindjárt kiderül, hogy ő a gyerek és nekiestek, hogy mit kellett volna tennie a szüleinek, meg ez semmi, más is így nőtt fel, stb.

Trollkodás vége. :D