Szülőként, esetleg idős nagyszülőként hogyan próbálnád a 30 éves fiadat, unokádat segíteni a pártalálásban, ha sose volt még kapcsolata, de vágyna rá?

Én nem csak egy párt szeretnék, én a beteljesült szerelmet keresem, a lelki társamat, akire jó rá nézni, akit tényleg szeretek, aki mellett győztesnek érzem magam, és nem csak az, hogy legyen valaki mellettem. Hiszek benne, hogy attól, hogy eddig nem talált rám a viszonzott szerelem, még meg fog találni, sőt remélem, hogy az élet megjutalmazza az eddigi szenvedéseimet, és egy csodálatos feleségem lesz.

Most perpillanat nincs lehetőségem terápiára járni, jártam már, segített is, valószínűleg fogok is járni. De azért csalódás, hogy az utóbbi három évben másfélben jártam terápiára, és, hogy addig nem jutottam el, hogyha megkérdezek egy hölgyet, hogy eljönne-e velem egy kávéra, akkor azt mondja rá, hogy igen. Nem az zavar elsőkörben, hogy nincs párkapcsolatom, persze ez is zavar, hanem, hogy olyan köröket se tesznek meg velem a nők, amik még legfeljebb csak lépcsők a párkapcsolatig. Mert attól, hogy megiszunk egy kávét, beszélgetünk egy órát egymással még nem leszünk egy pár, legfeljebb csak esélyt adunk egymásnak. Jóval könnyebben viselném a helyzetem, ha az lenne, hogy elhívtam 10 lányt, abból lett 3 első randi, egy második, és egy harmadik randi, de mégse lett párkapcsolat, mint, hogy elhívok 10 lányt randira, és abból 0 randi lesz. Ha az első felállás lenne, akkor a második 10 lány között ott lenne már nagy valószínűséggel az is, akivel össze is jövök, de a harmadik 10-ben már biztosan. Azt gondolom magamról, hogy természetes, hogy nem kellek mindenkinek, tehát teljesen rendben lenne, hogy mondanak nemet is nekem, én is mondanék nemet is lányoknak, ez teljesen rendben van. Az nincs rendben szerintem, hogy igent nem mond senki, nem egy párkapcsolatra, hanem arra, hogy beszélgessünk egy kicsit kettesben nyugodtan, dikert arra figyelve, hogy a másik megfelel-e számunkra, és akkor már mélyebb alapokon mondanák azt, hogy nem engem szeretnének, amikor már tudnak is rólam valamit, nem csak azt, hogy nem tetszik nekik a szakállam. Mert van a személyiségemnek sok pozitív része, van egy kellemes humorom, tájékozott vagyok több tudományterületen. És szerintem nem lennék rossz férj alapanyag, dolgozom, háztartást viszek egyedül, szoktam főzni is. Ennél több nem kell szerintem egy kapcsolattól, én se várnék többet.