Édesanyám állandóan engem kérdezget, hogy mit főzzön, mi legyen az ebéd. Mindig tőlem várja, hogy megmondjam. Miért csinálja ezt?

"Örülnék, ha olyan ételt készítene amihez neki van kedve."

Vélhetően semmi kedve főzni. Azért kérdezi, hogy mit.

"...ezért tehernek érzem."

Hát még neki milyen teher a főzés.

"Ha esetleg olyat készítene amit nem szeretek akkor megoldom (én is szoktam főzni), de úgy érzem olyankor csalódott."

Még jó, hogy csalódott, egy csomót melózott, és hiába, mert neked nem kell.

Anyádat csak akkor értheted meg, ha már több évtizede rajtad múlna a család élelmezése. Hidd el, ezt óriási teher.

Az nem a te bajod, hogyha ő megbántódik, mert neked épp máshoz van kedved.

Én sem eszem minden nap azt, amit a barátom, mégsincs belőle sértődés, meg puffogás. Akkor sem, hogyha én készítek x ételt, és ő készít y-t, mert aznap azt enne.

Akkor az x ételt esszük két napon keresztül, nem tragédia, de egyeseknek ez a főzés teljesen olyan, mintha az életük múlna rajta, és feleslegesen stresszelik magukat a semmin.

12-es, a mártírkodóknak persze, de nekik minden teher. :D - ebben nőttem fel, mindenen ment a hiszti meg a sértődés, nem csak a kaján.

Felnőttem, legalább kétfélét KELL főznöm egy nap, mert gluténérzékenyként nem ehetek jópár mindent (a barátom pedig a tejeset nem eheti), mégsem csinálok belőle ekkora hisztit, mint sokan egy egyszerű menüsorból.

Csatlakozom valami fentebbi válaszolóhoz, adj neki egy listát, hogy mely kajákat eszed meg feltétel nélkül. (Esetleg ragassz a hűtőre egy naptárat, amibe felírogatjátok, mikor mi volt a kaja. Aztán ha nincs ötlete, csak nézze meg, hogy mi volt régen.)

Az viszont köcsögség tőled, ha megkérdezi, mi legyen a kaja, azt mondod, mindegy, erre csinál valamit. Neked nem szimpatikus, ezért csinálsz mást.

Mert ha olyat csinál, amit nem eszel meg cseszheti ő is.

Én kizárólag ezért kérdezem meg a családot, mert ha magamtól csinálok valamit és nincs kedvük hozzá akkor megy a kukába