Szüleim azon voltak, hogy minél előbb elküldjenek albérletbe, most meg állandóan hívogatnak mikor megyek le. Ha menni akarok, már haza 1-2 óra után, már marasztalnak. Mire véljem ezt?

Már megint te? Ahelyett hogy hetente írogatsz kérdést, ez az energiát fordítsd arra hogy a 260 ezres fizudat feljebb tornászd.

Akkor jön rá az ember, hogy hiányzik neki valami, ha már nincs ott. :) Hiányzol nekik és szeretnek téged, és szeretnék ha a társaságukban lennél. Emellett biztosan büszkék is rád, és örülnek, hogy kirepültél. Örülj, hogy szeretve vagy, és hiányzol nekik.

Lehet, hogy nem rosszindulatból akarták, hogy költözz külön, hanem azért, mert azt akarták, hogy minél előbb önállósodj. Lehet náluk ez a nevelés része. De ha marasztalni akarnak, várják, hogy menj hozzájuk, meg úgy egyébként se történt komoly konfliktus, akkor nincs ebből gond.

Attól még szeretnek téged és szeretnek veled lenni, hogy saját életet is akarnak mostmár.

Hát ez tényleg érdekes. Lehet mikor ott vagy idegesíted őket, feszültek. De mikor már nem vagy ott és túl nyugodtak rá jönnek mekkora düh volt bennük. És kemény dolgokat mondtak neked. Megbánják és ez folytatódik mint egy körforgás

Ideje volt elköltöznöd, de vendégként szeretettel várnak.

Ha jól rémlik, 27-28 éves vagy, akkor már épp ideje elköltözni...

Nekem gyerekkorom óta mondta az anyám hogy alig várja hogy eltakarodjak otthonról. Most meg elég gyakran hív, ha ott vagyok maradjak még, ha nem keresem akkor jól el vagyok veszve. Én nem igazán értem ezt. Egyébként nincs rossz kapcsolat, elvagyunk, de hogy haza nem költöznék ha nem muszáj, az biztos.