Szüleim azon voltak, hogy minél előbb elküldjenek albérletbe, most meg állandóan hívogatnak mikor megyek le. Ha menni akarok, már haza 1-2 óra után, már marasztalnak. Mire véljem ezt?

Hát, szerintem nem normális ez a viselkedés a szülők részéről.

Kb a 18 éves gyereket hívogatják így, amikor az önszántából ment el.

De, ha hívogatnak, akkor arra gondolnak egyedül életképtelen vagy, de akkor, minek küldenek el?

Én ha ennyire félnék, hogy a gyerekem életképtelen, akkor azt mondanám maradjon otthon.

Itt a példa, hogy ettől nem lesz önállóbb egy ember, mert nem otthon lakik.

Szerintem 5-10 év múlva is kifogod írni ugyanezt a kérdést, akkor már az unokát fogják követelni, akkor is, ha barátnőt se vittél haza sose.

Amúgy én nem venném fel nekik a telefont mindig.

Vannak emberek, akik sose nőnek fel érzelmileg, a kérdező is ilyen lehet.

Apám 60 felett van, de ha baja van anyámmal másokat hívogat, a testvéreit, és tőlük várja a megoldást.

Szerintem ilyen gondokon a pszichológus segíthet vagy az se.

Vagy az se.

Ez a költözés inkább csak a, probléma szőnyeg alá söprése.

Kedves válaszolók, a kérdező lassan egy éve HETENTE itt hisztizik, hogy őt 28 évesen merészelték VÉGRE elküldeni otthonról, meg hogy ő "gyerek", stb. stb.

Ezóta kiírt még egy kérdést, csak ott már 30-nak hazudja magát.