Miért bánt meg az anyám állandóan?

Az én anyám is mindenért beszól, ha kérdezték a véleményét, ha nem. Minden apróságért úgy kezd el beszélni velem, mint egy kisgyerekkel, lenéző, tenyérbemászó stílust vesz fel.

Viszont ha a férjemmel látogatjuk meg, akkor nagyon visszafogja magát, akkor mézes-mázos. Egyszer megesett, hogy azt hitte a férjem nincs a közelben, és elkezdett cseszegetni, szapulni, úgy beszélt velem, mint egy kutyával, már majdnem a sírás környékezett, és akkor észrevette, hogy a párom ott áll az ajtóban. Egyből olyan pálfordulást vett, hogy hihetetlen. És jogtalanul bánt persze, mert akkor este otthon a férjem annyit mondott, hogy "most már értek mindent, amit anyádról meséltél. Soha többé nem mehetsz szüleidhez nélkülem, mert ha én ott vagyok, úgy látszik csak akkor normálisak veled"

Úgyhogy nekünk most ez a stratégia. Anyámékkal külön nem enged el a párom. Vagy ő is jön, vagy lebeszél róla, hogy elmenjek, mert tudja, hogy mindig sírva jövök haza tőlük.

Amint elkezd beszólogatni rámosolyogsz, közlöd vele: Tudod mit? Igazad van. És ahogy az első mondta, veszed a kabátodat és hazamész. Majd lesz telefonálgatás, hogy ő csak viccelt, meg te túl érzékeny vagy, megsértődsz a semmin, erre annyi legyen a válaszod kedves hangon, mintha viccet hallottál volna: dehogy, egyszerűen rájöttem, igazad van, ti jobban meg tudjátok csinálni. És hagyd a mocskos szemét bandát hogy belerohadjanak a dolgaikba.

Ti meg menjetek el mondjuk kirándulni, és ha legközelebb hívnak bármi miatt segíteni, mondd meg, sajnos nem érsz rá, lett egy hobbitok ami sok időt elvesz.

én is mindig megkaptam, hogy sértődékeny vagyok. De nem. Csak ez volt a normális reakcióm arra, amit tettek: sértegettek.

Mióta megszakítottam velük minden kapcsolatot, azóta normális életet élek, nincsenek érzelmi hullámvasutak, kikészülések. Előbb meg kellett volna tennem. Őket szórakoztatta ez a helyzet, engem idegileg tönkretett.

Ha megsértődsz, azzal őt erősíted abban, hogy úgy gondolja, neki van igaza, lám nem vagy hibátlan gyerekesen viselkedsz stb.

Ha nyugodtan és mosolyogva de határozottan reagálsz, igazat adsz neki (mert egy bölcs mondás szerint ne vitatkozz idiótákkal mert felesleges) akkor nem fog tudni mit kezdeni a megingathatatlan belső békéddel.

És egy kis távolságtarás igen jobb lesz távolról szeretni.

Nem kell minden szóra ugrani, nem kell megfelelni, érezze, hogy van fontosabb dolgod is, saját életed.