Mit lehet tenni egy 56 nővel, aki csak otthon szenved?
Anyának évek óta tartó mentális betegségei vannak (pánik, szorongás) . Mindig fél attól hogy meghal és hogy egyedül marad. De olyan szinten, hogy az elmúlt 3 évben ha elmegyek otthonról, rögtön hív , barátnőmmel se hagy privát időt, amitől ő már sokszor kiborult. És nem is csodálom, tényleg csoda hogy még mellettem van. Azt hittem tudok anyun segiteni, és majd javul az állapota ha otthon vagyok (3 éve) de már kezdem belátni, 30 évesen, hogy nem is akar javulni. Nem számit neki az, hogy én családot akarok alapítani és élvezni az életemet. Csak mi maradtunk egymásnak, de 3 éve alig kaptam tőle egy jó szót. Mindig morog, beleköt mindenbe, és már betelt a pohár. Még otthon sem hagyja hogy életem legyen és azt csináljam amit akarok. Mindenbe beakar szabályozni, ki akarja szolgáltatni magát a fájdalmaira hivatkozva. Barátnőm idejön, akkor is féltékenykedik, hogy nem övé minden figyelem, állandóan csinálja a balhét, ha meg kiakarunk mozdulni, pánikszerűen rosszul van. Ezért sajnáltam eddig, de már beláttam, hogy rájátszik. Barátnőmmel szeretnék már élni, de hárman nem megy, mikor még kettesben anyuval is nehéz nekem.
De ha egyedül hagyom anyut egy házban, teljesen megbolondul a magányban. Csak én vagyok neki, tudom magányos és szeretne beszélgetni másokkal, mégis ha van alkalom, nem tesz érte, hanem arra is csak morog, idegeskedik. Barátnőmnek is elege van belőle, sokszor megbántotta őt is.
Ha valakinek ezt elmondtam, hülyének gondolt, hogy egyedül fogok anyuval megöregedni, mert eddig is csak barátnőm jött át, én még nem is aludtam nála. Sajnáltam anyut, nem akartam eddig magára hagyni, és nem is tudtam más megoldást, hogy kire lehetne vagy hogy. Valamikor már mondta azt is hogy beszedi egybe a gyógyszereit, ezért sem mertem mellőle elmozdulni, de ez így már nem élet.
Nem hiszek a pszchiológusban, mert 19 éves koromra gondolva, mikor még anyu elvolt társaságban, és nem jött ki rajta sokszor a pánik , akkor is sokszor keresett, és veszekedett velem hogy itthon aludjak és ne az akkori barátnőmnél, szóval valami féltékenység alapból van nála, ami pszchiológussal nem tudom megoldható-e. Ő ugy van vele, hogy az anyukájának és nekem szentelte az életét (miután 5 éves koromban apu elhagyta ), és most úgy érzem sajnálja tőlem a boldogságot, mert neki kevés jutott és azt akarja , hogy én csak neki szenteljem az életem.
Azon gondolkoztam, hogy az idősek otthona lenne a megoldás. De ő sem oda, sem pszchiáterhez nem akar menni.
Akarata ellenére megoldható lenne az idősek otthona? Ott legalább tudnám hogy gondoskodnak róla (ha nem idegelne ki mindenkit). Idővel szerintem megszokná, mert legalább van társasága, amit hiányolt.
Köszönöm, ha tudtok segíteni, mert cselekedni szeretnék, de anyunak is van még szabad cselekvőjoga , viszont ha nem akar menni, az életemet tenné tönkre.
válasza:
válasza:Én azt javaslom, hogy te fordulj pszichológushoz. Anyukádon nem fogsz tudni segíteni. Most úgy állsz hozzá, hogy először meg kell oldanod az ő baját, hogy utána élhesd az életed.
Ez nem így van. Anyukád cselekvőképes felnőtt ember, saját magáért felel. Nagyon helyes, ha te, mint a gyereke, valamennyi segítséget felajálasz.
De határokat kell húznod. És nem szabad, hogy folyamatosan azon agyalj, anyu jól van-e. Ez nem a te felelősséged. Hogy ezt el tudd fogadni, arra kell a pszichológus.
Nálam 41 évesen telt be a pohár, akkor már 3 éve ismertem egy lányt akit nem akartam elveszíteni. Anyám minden alkalmat megragadott, hogy távol tartson tőle, míg egyszer a barátnőm feltett egy kérdést:
- " Anyukádnak ki a férje? Te vagy az apukád?"
Ekkor mintegy megvilágosodtam és rövid időn beül elköltöztem otthonról. Próbáltam tartani a kapcsolatot, de elhajtott - mintha "megcsaltam" volna, vagy ilyesmi.
Azóta nem keressük egymást, sajnos apukámon uralkodik tovább, mert vele is megszakadt a kapcsolat rövid időn belül.
Nálunk pedig házasság utánszületett két szép egészséges gyerkőc, és végre van egy igazi családom! Ez mindent megér hidd el! Kicsit sincs lelkiismeret furdalásom, és már megszoktuk, hogy nincsenek nagyszülők az én részemről. Nagyon nehéz, de megéri!
válasza:Nézd, nekem lányom van nem fiam es en is egyedul vagyok rég elvaltam, sokszor szenvedek a magánytól, igaz, “csak” 47 éves vagyok.
De: én örulök ha a lanyom jól van, ha barátnői vannak, ha baratja van es boldog. Nagyon szomorú lennék, ha nem lennének barátai es velem ülne szombat este. Pedig nem lennék akkor egyedül, nekem lehet jobb lenne, de aggódnák érte, hogy miért nincs programja ....
De miert ? Mert SZERETEM a lányom. Nem háziállatként tekintek rá.
Ha tenyleg irigy a te életedre az csúnya dolog. Féltékenykedés amit mint anya nem tudok hova tenni.
Ha fél a magánytól azt megértem mert sokszor ijesztő, de azt az ember maskepp mutatja ki, nem így. Hanem megkerem akkor a fiam hogy neha üljön velem de éreztetem vele hogy örulök az életének es boldogságának
válasza: válasza: válasza: válasza:Saját anyámnál volt hasonló. Mindig is úgy igyekezett rendezni a dolgokat, hogy nehogy el tudja szakadni, nem kaptam anyagi támogatást, saját magam kellett felépítsem az életem.
Ő maga egyedül volt, a barátságai leépültek, ezért minden boldogságát a már felnőtt gyerekeiben kereste. Testvéremmel szerettem közös programokat csinálni, de bárhova mentünk/mentem anyám azonnal jött, hogy hova mentek, mehetek-e én is.
Azon kívül, hogy néha elvittük ide-oda, semmit nem csinált. Szó szerint semmit. Nem tisztálkodott, nem takarított, nem járt sehova.
Nálam az volt az utolsó csepp a pohárban amikor egy random kitörésénél kérdezte, hogy nem-e akarok haza költözni. Hát nekem felnőttként nyilván nem az volt minden vágyam, hogy a saját életem építése helyett az önsajnálatban fetrengő anyám mellett épüljek le.
válasza: válasza:Azonnal költözz el otthonról.
Köss házasságot, legyenek gyerekeitek, három vagy több.
Az élet egy csoda, az idő eltelik, de nem mindegy, hogyan.
Anyukádnak adj szeretetet, de időt senki nem tud adni, te sem, ő sem.
Az ember társaslény. Anyukád keressen neki való társat, barátot, barátnőt magának. (a pánikbetegség ebben nem akadályozza meg őt) Egy 30 éves férfi semmiképpen ne éljen az anyukájával, mert ez egészségtelen!
Költözz el, azonnal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!