Miért van az, hogy az egyik szülőt érdekli, hogy milyen tanuló a gyereke, és szétaggódja az agyát miatta, a másik szülő meg azt sem tudja, hogy a gyereke mikor tanul meg mikor nem?

Azért nyüstöl az anyád, mert nem akarja, hogy egy lúzer legyen beled, aki majd éhen hal, mert nem tud normálisan fizető munkát találni, vagy majd 40 évesen is ott fogsz élősködni a nyakán, mert a fizetésed nem lesz elég arra, hogy elköltözz otthonról. Te ezt magadtól nem tudod felfogni, mert gyerek vagy még. Ha leülnél magadtól tanulni és normális jegyeket kapnál, akkor nem baszogatna anyád, mivel nem lenne mivel baszogatni. Magadnak köszönheted ezt a helyzetet, amiért lusta vagy. Tanulj, és akkor nem leszel baszogatva! Szívesen.

Nehéz ezt úgy megválaszolni, hogy nem tudjuk az anyák és a gyerekek személyiségét. Alapjáraton szerintem az egyértelmű válasz erre az, hogy nem vagyunk egyformák, alapból van aki aggódós típus, van aki tök laza, van kötelességtudó gyerek aki önállóan is keményen tanul, anélkül hogy bárki megkérné rá, van olyan gyerek aki inkább meghalna mint hogy kinyissa a tankönyvet és naponta könyörögni kell neki, van aki csak halogatós és piszkálni kell kicsit, hogy rászánja magát a tanulásra, stb. Ha alapjáraton mindkét gyerek tanul, és felelősségteljes, tehát alaptalan a feltételezés, hogy az utcán fog levelet söprögetni havi 60K-ért, akkor lehet ilyeneket felhozni, hogy kontrollmániás, nárcisztikus, toxikus, stb. a szülő. Ha anyád állandóan azzal fáraszt, hogy ha nem tanulsz, semmi nem lesz belőled, éhen fogsz halni, a gyártósoron fogsz beledögleni a hajtásba, akkor az toxikus. Ezt a gyerek magától is tudja jobb esetben, állandóan hozzávágni csak érzelmi abúzus, ami szorongást és teljesítmény kényszert generál. A spektrum másik véglete, aki azt sem tudja, hogy hívják az osztályfőnököt. Szerintem az ilyen szülő elhanyagolja a gyerekét. Mindkét magatartás a maga módján toxikus, és mindkettőnek megvannak a kiváltó pszichológiai okai, ha komolyan érdekel, olvass utána, ide hosszú lenne leírni.