Valamit elrontottunk volna?
Ma egész nap esett az eső így a család itthon volt. 2 fiúnk van. Az egyik a barátnőjével lakik, a másik még velünk. Beszélgettünk ma ebéd közben és a fiatalabbik fiú azt mondta,hogy őt amúgy már semmi nem köti ide haza, a szülővárosához. Itt lakik a család de ennyi. Nincsennek meghatározó emlékei. Őszinte leszek, teljesen ledöbbentem. Mindig jöttek velünk a gyerekek nyaralni, mindig meghallgattuk a problémáikat, anyagilag végig támogattuk őket az egyetemen is. Sok közös programot szerveztünk stb. Aztán mondta a fiam,hogy ez nem a mi hibánk. Az első komolyabb barátnője az egyetemen lett. Az első görbe este ahol megszaladt a pohár (nem haragudtam akkor se érte, mindneki volt fiatal) az is máshol történt, nem a szülővárosában. A sportsikereket se a helyi klubban érte el. A legjobb barátait is az egyetem alatt ismerte meg és szerezte a legjobb közös élményeket.
Lehetséges,hogy valamit rosszul csináltunk? Ha máshol találja meg a boldogságot annak is nagyon fogunk örülni. De kicsit szíven ütött,hogy azt mondta hogy kb semmi emlék nem köti ide.
Elmondta a fiútok,hogy nem ti tehettek erről. Ne gondold túl anyuka.
A fiatok is elmondta,hogy ami számára fontos (sport, csajok stb) azt máshol kapta meg, volt benne jó. Termesztés hogy így nem a szülői házhoz fogja kötni őket ezek az emlékek.
Semmit nem rontottatok el. Egyszerűen a gyerek máshol érezte boldognak, sikeresnek magát a legfontosabb időkben.
Nagyon sokszor a fiatalok azért költöznek el, hogy elszakadjanak a gyerekkori környezetükből. Nem azért, mert rossz volt, hanem mert túlnőttek azon és az érettebb személyiségük máshol tud érvényesülni.
Mi kisvárosba költöztünk gyereket nevelni, mert itt tudjuk biztosítani az utcán bringázást, a közösségi kapcsolatokat és a csendes, jó levegőt. Ezeket a szmogos nagyvárosi tömegben nem találnánk meg. Amikor a gyerekek személyisége kialakul, változni kezd és majd fiatal felnőttként unják magukat mellettünk, akkor valószínűleg ők is elmennek az élmények után. Aztán majd család alapításkor újra döntenek, nekik mi fontos. Akkor lehet, hogy visszatérnek, de lehet, hogy egy belvárosi lakást választanak helyette. Egyik sem a szülőn múlt, hanem minden más befolyásoló tényezőn, ami alakította a fiaitok életét.
Szerintem ez inkább dicséret, hogy úgy lett nevelve, vagy volt annyira intenzív az élete, hogy tud tágabb körben gondolkodni, mint a szülővárosa, lehet mer nagyobbat álmodni.
Remélem az én fiaim is ilyenek lesznek.
Keresi a helyét. Érzi, hogy már fél lábbal kint van a felnőtt életben, és nem a szülei mellett a helye. Teljesen normális reakció, semmi rosszat nem tettetek. Én 18 évesen mondtam ezt anno szegény szuleimnek... Aztán elköltöztem, munkát vállaltam, munka mellett csináltam az egyetemet teljesen.. Mindent magamnak finanszíroztam.
Nem csináltatok rosszul semmit.
Nagyon aranyos vagy.
Nos máshogy látjátok.
Nem akarom ezt megmagyarázni, de azt értsd meg, hogy HOZZÁTOK kötődik. Ezeket a dolgokat, te oda is kötöd, de ő csak hozzátok. Neki ezek az élmények nem köthetők helyhez, hanem a családjához. Ami szerintem egy eléggé király dolog. Ha gyermekem ezt mondaná, és így értené, én nagyon örülnék neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!