A véleményeteket szeretném kikérni az alábbi szituációval kapcsolatban?!

Nagyon érdekes ez az egész jelenség szerintem. (Mármint ez a fajta szülői kirohanás). Érdekes, viszont én sem tartom különösebben szórakoztatónak.

Barátnőm szülei hajlamosak ugyanilyen dolgokra.

Konkrétan történt ilyen fajta random, előzménytelen ordibálás egy hasonlóan jelentéktelen apróség miatt. (Úgy, hogy barátnőm 18 éves volt akkor).

Azóta többször is előfordult hasonló, de továbbra is csak találgatni tudok, hogy mi okozhatja ezeket a hirtelen fellángolásokat.

A kérdésed az volt, hogy mit csinálnék ilyen helyzetben?: Barátnőmnek eleinte én is azt mondtam, hogy biztosan csak rossz napjuk volt (ami persze lehetséges, de azért gyanús, hogy nem így van), vagy, hogy engedje el ezeket, ne foglalkozzon velük. Ahogy egyre többször fordult elő ilyesmi nem tudtam már ezt mondani neki, mert nem használt. Hogy mit lehetne csinálni...nem tudom...viszont az nagyon fontos szerintem, hogy ne hagyd magad, mert az tényleg nagyon káros tud lenni az ember önbizalmára, ami viszont tovább húzza lefelé az embert. De azt is gondolom, hogy: az, hogy egy ilyen szituációban kiállok magamért az nem azt jelenti, hogy elkezdek én is kiabálni meg üvöltözni. Talán azt meg lehet próbálni ilyenkor, hogy határozottan megkérni arra, hogy hagyja abba a kiabálást, vagy, hogy tartsatok egy kis szünetet, mert te nem szeretnéd ezt így megbeszélni.

Persze ettől még ott marad az emberben a rossz érzés...viszont nem az lesz benned, hogy ez most milyen gonosz volt a részemről...és talán kicsit könnyebb lesz újra odamenni a másikhoz, hogy nyugodtan beszéljetek.

Ha nagyon ideges meg mérges vagy ilyen dolog miatt...érdemes lehet barátokkal kibeszélni a dolgot, így kissé megosztva ezt a "terhet"...

Na mindegy...már össze-vissza írok.

(De hamár ennyit gépeltem nem törlöm ki).

Remélem javulni fog a helyzet.