Mi a vèlemènyetek arról, aki közel 40évesen is a szüleivel él?

Akkor tudom elfogadni, ha egy brutál válás után hazament.

Ott nyugi van, menedék van, felépítheti magát.

Egyébként már nem egészséges dolog.

Van egy ilyen tanmese, hogy ne rajzoljunk lábakat a kígyóra.

Van egy kígyó. Valaki lábakat rajzol neki, aztán zoknit is ad a lábakra, majd pedig cipőt. És a kígyó elpusztul.

Szóval a kígyónak nincs lába, így felesleges egy lábbal rendelkező lény szemszögéből vizsgálni.

Vagy ahogy egy másik tanmese szerint: mindenki zseninek született, de ha egy halat aszerint ítélsz meg, hogy hogy tud fára mászni, valószínű egész életében hülyének fogja érezni magát.

Szóval sosem a saját szemszögünkből, de még ne is a nagy általános átlag szemszögéből próbáljuk meg valakire testálni, hogy neki mi a jó. Mindig akkor segítsünk,mha valaki segítséget kér, vagy szemmel láthatóan szenved a helyzetében. De kéretlenül ne vigyük át a vakot a túloldalra, ha az át sem akart menni.

A testvérednek mások a preferenciái, nem ugyanazok a dolgok fontosak, mint pl neked, vagy a másiknak.

Nem a te dolgod mások számára meghatározni, hogy mi "nem élet". Lehet neki teljesen más igényei vannak, mint neked. Az élet nem mindenkinek azt jelenti, hogy házasság és gyerekek. Te éld a sajátodat úgy, ahogy tetszik, de ezt ne akard úgy beállítani, mintha ez lenne az egyetlen elfogadható út.

Én kb. veled egyidős vagyok, és a szüleimmel élek, és velük is fogok, amíg meg nem halnak. Megtehetném, hogy külön költözöm egyedül, de képtelen lennék egyedül élni. Nekem nagyon nyomasztó lenne, hogy üres a ház és nincs, aki hazavár. Párkapcsolatom nem lesz soha, mert egyáltalán nincsen igényem se szerelemre, se testiségre. Legfeljebb egy nagyon közelebbi barátommal költözhetnék össze, de a barátaimnak mindnek van házastársa és gyerekei, így ez sem opció. Ezért élek a szüleimmel. Nem érzem emiatt kevesebbnek magam, mint azok, akiknek van férjük és gyerekük. Van munkám, amit szeretek, vannak nagyon jó fej barátaim, vannak hobbijaim, ezek kitöltik az életemet.

Inkább az a rossz,amikor valaki kényszerből él a szüleivel ennyi idősen.

Ha ő így boldog,és a szüleidnek sem teher,akkor nincs ezzel gond.

A szüleid ha jól sejtem már nyugdíjasok vagy közel vannak hozzá.

Tehát nekik lehet nem teher főzni/mosni a lányukra is,mert amúgy sem dolgoznak már.És magukra is kellene.

A nővéred biztosan tisztában van vele,ha meghalnak,akkor egyedül marad,de ha elköltözne,akkor is egyedül lenne már most.

Én irigylem az ilyen kapcsolatot,mert szerintem nagyon ritka,hogy zökkenőmentes tud hosszabb távon együtt élni felnőtt korú gyerek a szüleivel.

Biztosan nagyon toleráns emberek a szüleid.