Mennyire befolyásolhatja egy apa hiánya, egy fiatal felnőtt fiú mindennapjait?

"A problémám az lenne, hogy jelenleg 23 éves vagyok, munkanélküli. A dolgozni akarás megvan, viszont minden helyi céghez és vállalkozáshoz adtam már be önéletrajzot, amit vissza is utasítottak sorra. Az egyetemet nem fejeztem be, mert félúton nem csak a motivációm fogyott el, de a professzorok is felvilágosítottak, hogy belőlem bizony mérnök sosem lesz, amit egyébként én is éreztem legbelül, még mielőtt ez kimondták volna nekem. A mindennapjaim motiválatlanok, megfogalmazódott bennem, hogy vállalkozni kellene, céget kellene építeni, valahogy kilyukadni a mókuskerékből. Vannak céljaim, viszont fogalmam sincs, mihez hogyan kezdjek hozzá. Minél többet olvasok és tanulok meg dolgokról, annál jobban csak zavarosak lesznek a gondolataim és még annyira se tudom mi tévő legyek."

Ennek a világon semmi köze nincs apádhoz

Semennyire. Amiről te írsz annak semmi köze apádhoz.

Szedd össze magad és menj el dolgozni. Vállalkozni eszedbe se jusson. Nincs szakmád, nincs pénzed. Arra lenne a legkevésbé szükséged, hogy eladósítsd magad egy vállalkozással. Neked dolgoznod kell. És ha lesz egy kis pénzed akkor ki tudsz menni meglátogatni apádat.

De amúgy mindenki a saját sorsa kovácsa. Felnőttként csak magadat okolhatod a sikertelenséged miatt. Senki mást.

Valamilyen szakmát kéne kitanulnod, OKJ képzéssel, ha nincs diplomád, úgy tudnál elhelyezkedni. Valóban nehéz állást találni csupán érettségivel.

www.efeb.hu

Van valamennyi, hiszen más életutad lett volna.

Én például asszertívabb lennék és lehetett volna csajom, de jelenleg még a család gondolata is egy mítosz a számomra.

ha otthon nincs egy ritmusa a dolgoknak, az kihat rád is tuti.

egyetemet amúgy nem fejezhetnéd be, valami minimum szinten? mert ha nem is lennél mérnök, azért jobban néz ki, hogy van egy diplomád.