Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Meddig vagyok felelős a...

Meddig vagyok felelős a szülőm életéért, megélhetéséért, boldogságáért? Többi lent...

Figyelt kérdés
26 éves vagyok, három éve egy önkéntes programban dolgozom, ami abból áll, hogy rászorulóknak biztosítunk élelmiszert, lelki támaszt, segítünk az ügyintézéseikben, hogy saját lábra tudjanak állni stb. Nagyon szeretem ezt csinálni, azt érzem, hogy ez az én utam és életem végéig ebben szeretnék maradni. Ez mivel önkéntes alapon működik, nincs fizetésem, csak zsebpénzem, ha szükségem van valamire, akkor jelzem a vezetés felé és adnak rá pénzt. Vallási szervezet/közösség, vannak benne elköteleződési fokozatok is. A családommal jómódban éltünk, viszont a szüleim 7 éve elváltak és mivel a családi vagyon apum nevén volt, ezért a válással anyumnak semmije nem maradt. Próbálkoztunk ügyvéddel, perrel, de nem volt mit tenni. Én, meg a nővérem támogattuk őt az első egy-két évben, hogy lábra tudjon állni. A nővérem sajnos a családi dráma után alkoholista lett, majd elment külföldre, nem is jár haza. Én itt vagyok ebben a szervezetben 1200 km-re anyumtól. Akiről most kiderült, hogy nekem rengeteg dolgot nem mondott el a helyzetéről. Utólag tudtam meg, hogy az elmúlt télen a házat sem tudta kifűteni, a munkahelyéről sokszor nem is ment haza éjszakára, mert fűtés híján folyamatosan beteg volt, illetve az üzemanyagot sem tudta volna kifizetni. Legutóbbi hazalátogatásom alkalmával feltűnt, hogy szinte egyáltalán nincs étel a hűtőben, a házban meg több elromlott/tönkrement dolog össze volt tákolva. Nem engedte, hogy szakembert hívjak, "ő majd elintézi". Azaz nem tudta volna kifizetni. Teljesen ledöbbentem... A munkahelye nem rossz munkahely, de mivel a válás után egy forintja nem maradt és a nulláról indult, nem volt pénze, miből gazdálkodni tudott volna. Jobban átgondolva a kiadásait, a fizetésének szinte fele elmegy az üzemanyagra, amivel munkába jár, a többi része számlákra és az alapvető kiadásokra... Kertesházban él (ami szintén apum nevén van, de ott éltünk a családdal) és most derült ki, hogy az összes félretett pénzére tűzifát vett, ami maximum január végéig elég. Mikor ezeket megtudtam, felhívtam őt és kérdeztem, hogy miért nem szólt. Ekkor elkezdett zokogni, hogy nem akarta, hogy aggódjak, mert látja, hogy mennyire szeretem csinálni, amit csinálok és boldognak látott. Meg hogy ő már egyedül maradt, nincs senkije, nincs életcélja, magányos, nem akar így élni. Borzasztó volt ezt hallani tőle... Most pedig fogalmam sincs, hogy mit tegyek... Én nem tudok neki pénzt adni, mivelhogy nekem sincs, így is volt olyan számlája, amit a zsebpénzemből fizettem helyette. Álszentnek érzem magam, hogy én itt rengeteg embernek segítek, boldog vagyok ebben, közben meg anyum azon kell aggódjon, hogy lesz-e fűtése télen és az ételen spórol, hogy tudjon kifizetni mindent. Mielőtt elköltöztem otthonról, volt egy lehetőség, családi vállalkozás, amit szerette volna, ha ketten elkezdünk, akkor is és most is minden adott volt hozza, de én ugye eljöttem. Egyedül nem is tudná csinálni, a válás miatt csak velem tudná (apum részéről feltétel). Viszont, ha én innen elmegyek, akkor évekig otthon kellene emiatt maradnom és ha ide vissza tudnék is jönni, akkor mindent a nulláról kellene újrakezdenem. Már ha vissza tudok jönni egyáltalán. Sokan mondták azt, hogy én nem vagyok felelős anyum életéért, boldogságáért, a magam életét is szem előtt kell tartanom, nem adhatom fel az álmaimat miatta stb. De ez nekem annyira izzadtságszagú belemagyarázás. Van benne igazság, de akkor sem érzem helyesnek, hogy egy anya, aki 30 évig dolgozott a családjáért, értem, feladta az életcéljait, bajba kerül és én ne segítsek neki. Ez a szituáció megmérgezi az ittlétemet, folyamatosan ezen aggódom, félek, nehogy rossz döntést hozzon és rossz módon tegyen pontot a nehézségei végére. Azt is tudom, hogy én nem akarok vállalkozást, nem lennék boldog abban a munkában. De azt nem tudnám soha megbocsátani magamnak, hogy segíthetnék neki és nem teszem meg. Sok háttérinfó van még, amit nem írok le, mert túl személyes. De a válással apum szándékosan gondoskodott arról, hogy megnehezítse az életünket.

2023. okt. 2. 12:18
1 2 3 4
 1/32 anonim ***** válasza:
84%
Ő nem tud kimenni hozzád?
2023. okt. 2. 12:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/32 A kérdező kommentje:
Gondoltam rá, de sajnos nem.
2023. okt. 2. 12:41
 3/32 anonim ***** válasza:
84%

Első lépésként a házat eladni és kisebb, szoba-konyhás lakást venni belőle, akár úgy, hogy a munkahelyéhez közelebb legyen --> autóra nincs szükség, üzemanyag költség kiesik. Gondolom helyben nincs munka, de egy autó fenntartása luxus az ő helyzetében. Vagy kiadhatja a ház nagy részét/szobát/szobákat (nem tudom mekkora, milyen elosztás), az plusz bevétel és vagy ott marad lakni vagy szobát/pici lakást bérel a munkahelye közelében. Ha a ház apád nevén van, és ő nem akarja eladni (bár az furi lenne, hogy ennyire szemét, de engedi hogy ott lakjon anyád), akkor albérlet, eleinte esetleg szoba és/vagy olyan munkahely, amivel jár szállás. Ebben az esetben akár tudna máshová is költözni, ahol többet fizetnek hasonló munkáért.


Én valami ilyen irányba indulnék el. Miért nem tud kimenni hozzád egyébként? Nem akar?

2023. okt. 2. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/32 anonim ***** válasza:
87%

Milyen jogcímen lakik a házban, ha apád nevén van/maradt az ingatlan?

Az nem megoldható, hogy az egyik szobába - gondolom, nagyméretű a ház - klímát szereltet fel és a téli hónapokat ott vészeli át? Máris nem kellene kifűteni egy nagy hodályt.

A kocsi - ilyen esetben - valóban luxus. Busszal dolgozni járni nem opció? Nincsenek járatok?

2023. okt. 2. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/32 A kérdező kommentje:
Apum nem tudja, hogy ott lakik. Ez is bonyolít a helyzeten... Albérlettel próbálkoztunk, egy évig erőltettük, de az a pénz, amit nem üzemanyagra költött, annál többet fizetett a lakbérre. Meg több mint 25 éve abban a házban él, én is ott nőttem fel, megértem, hogy kötődik hozza. Azért nem tud hozzám jönni, mert egyrészt nem ismeri az ország nyelvét, így munkát találni nem volna egyszerű, másrészt ahogy ismerem, soha nem hagyná el a szülőföldjét, inkább lakna híd alatt. Álma az volt mindig, hogy saját vállalkozása legyen, ami volt is, de miután megszülettünk, kénytelen volt feladni a gyereknevelés mellett. Egyébként a tipikus családi dráma: önfeláldozó feleség, nőcsábász férj, aki 25 év együttlét után lelép egy nála 30 évvel fiatalabb nővel...
2023. okt. 2. 13:13
 6/32 anonim ***** válasza:
69%
Mekkora a táv?
2023. okt. 2. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/32 A kérdező kommentje:
Ezeket az opciókat mind kipróbáltuk... Miután feladta az albérletet, utána egy évig ingázott a munkahelyére, csak hogy a covid időszak alatt valahogy mindenki saját autóval kezdett járni, egyszerűen kivették a járatokat. Néhány maradt, de az csak a diákokat viszi iskolába. Úgy lakik apunk házában, hogy nem volt hová mennie. Pár hónapig egy ismerősnél húzta meg magát, aztán jött az elbérlet, utána kényszerült vissza a családi házba. Apum mióta lelépett, rám meg a testvéremre bízta a házat, évek óta be sem tette oda a lábát. Én meg egyértelmű, hogy a saját anyámat nem fogom elküldeni.
2023. okt. 2. 13:16
 8/32 anonim ***** válasza:
94%

Óriási rizikó ez a "hagyományos családmodell", amikor bár mindkét fél hoz áldozatokat és dolgozik a családért, nagy különbség, hogy az egyik fizetésért, a másik meg fizetetlenül. Aztán jön a válás, az "osztozkodás" pedig úgy néz ki, hogy hogy "ami a tiéd, az közös" (az addig biztosított háttérország, a családba fektetett munka, a felnevelt gyerekek), "ami meg az enyém, az csak az enyém" (a vagyon).

Nehéz konkrét tanácsot adni, mert bár objektíven nem a te személyes felelősséged Anyud sorsa, itt azért keményen játszanak szubjektív személyes szempontok, azok pedig mindenkinél mások. Én a magam habitusával nem tudnék idegenekkel jótékonykodni, miközben az anyukám, aki szeretettel felnevelt, konkrétan nyomorog, rohamosan romló fizikai és mentális egészséggel, miután kisemmizte az apám. Olyan állást vállalnék, hogy anyagilag támogatni tudjam, és/vagy közelebb költöznék, hogy magamhoz tudjam venni.

2023. okt. 2. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/32 A kérdező kommentje:
A táv 40 km, oda-vissza 80. Vasárnap kivételével minden nap dolgozik. A ház egy nagy családi ház, régi típusú, nem lehet csak egy szobát fűteni télen, mert az összes vízvezeték elfagyna. Ezeket a köröket már lefutottuk... Az a közös vállalkozás otthon lenne, ugyanis a ház egy része ki van adva, ott étterem működik. Ezt működtette ő, mielőtt férjhez ment és mi megszülettünk. Utána átvette az éttermet apám, aki aztán kiadta másnak, anyunknak most nem hajlandó visszaadni, csak abban az esetben, ha velem együtt működtetné.
2023. okt. 2. 13:22
 10/32 anonim ***** válasza:
74%

Ezt fejtsd már ki légyszi, hogy lehet: "Apum nem tudja, hogy ott lakik." 3-as vagyok.


Abban a kommunában vagy mifenében nem tudna dolgozni, ahol te is? Pakolni, ilyesmit nyelvismeret nélkül is lehet, aztán majd megtanulja. Fizut úgyse kapna, gondolom kaját kaptok, lakni meg lakhatna veled. Bár nagyon sajnálom anyukádat, de ennyi infó alapján úgy tűnik nem az a típus, aki hajlandó megrázni magát és tenni a jövőjéért - nem tudom hány éves, de 7 év alatt azért magához térhetett volna a válás okozta sokkból, ki lehetett volna találni valami megoldást, hogy a hátralévő 20 vagy ki tudja hány éve kicsit jobban teljen, de ha nincs benne ezirányú elszántság, vágy, akkor te semmit nem tehetsz sajnos.

2023. okt. 2. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!