Szerintetek felelős a szülő a gyerek továbbtanulási kérdésében?

Elitelem az olyan szulot, aki kitolja a gyereket, es 18 eves koratol ugy gondolja, mehet amerre lat. Az ilyen nem szulo, csak fialo ,,gep,,.

Ha mar egyszer gyereket vallalsz, segitsd mindenben , ameddi csak kepes vagy ra. Nem fizikailag es anyagilag ertem, de ha valaki megteheti, hat hajra.

Én saját tapasztalataimra alapozva nem erőltetném, hogy 18 évesen egyből menjen egyetemre.

Ha nincs konkrét elképzelése, akkor menjen el dolgozni, menjen ki külföldre, lásson világot stb.

Majd kialakul mit szeretne tanulni.

18 évesen sokan hoznak rossz döntést, nem hiába hagyják ott sokan az egyetemet ,vagy jelentkeznek át másik szakra.

Nem egyszerű a kérdés, én nem szólnék bele.

Nyilván kötelezném rá, hogy olvasson után, tudja mire jelentkezik.

Sokan úgy mennek el egy szakra , hogy fogalmuk sincs róla, hogy azzal mit lehet kezdeni, meg egyáltalán mit kell tanulni abban a pár évben.

Én elvárnám, hogy alaposan járja körbe a témát jelentkezés előtt.

De beleszólni nem szólnék.

Ez nagyon attól is függ, hogy milyen az adott fiatal. Van, akinek már 12 évesen se érdemes tanácsot adni, mert akkor is azt csinál, amit akar. 18 évesen egyenesen kikéri magának, hogy a szülei bármibe beleszóljanak. Ebben az esetben legfeljebb balhé lesz, ha a szülők terelgetni akarják.

Megint más, ha a fiatal kikéri a szülők véleményét, vagy nem tud egyedül dönteni. Ilyenkor érdemes részletesen átbeszélni együtt, hogy mit miért (nem) érdemes elkezdeni.

Az is más kérdés, hogy a szülők nem tudják vagy nem akarják támogatni. Pl. az én szüleimnek érettségije sincs. Sejtelmük sincs, hogy zajlik a felvételi vagy mi történik fősulin, vagy hogy mi a különbség két diploma között. Legfeljebb elviekben tudtak támogatni, és minimálisan anyagilag.

Egy biztos: 18 évesen nem gyerek.

És mivel a végső döntést ő hozza meg (az is egy döntés, hogy a szülőkre hallgat!), ő fogja viselni a következményeket is.

Ez ennél bonyolultabb.

A szülő sokszor nem tud segíteni.

Nálunk én voltam az első a családban, aki továbbtanult. Fogalmuk sem volt róla, hogy hogyan működik a felsőoktatás. De egyébként is annyira változott már pl. azóta is, amióta én végeztem, hogy most nem biztos, hogy tudnék segíteni valakinek egy jelentkezés beadásában, minden tök máshogy van.

Én megbántam, ahova mentem, most már mást választanék. De ezért senkit sem hibáztatok.

Ha meg a szülő mondja meg, hogy hova jelentkezzen a gyerek, akkor az a baja. Főleg, ha rájön, hogy nem is igazán tetszik neki.

Szerintem sokan 18 évesen még nem tudják, hogy pontosan mit akarnak, mivel nincs olyan rálátásuk, tapasztalatuk, ami alapján el tudnák dönteni, hogy mivel szeretnének foglalkozni. De a szülő sem tudhatja, hogy a gyereke, mit fog szeretni.

Szóval szerintem senki sem felelős az ilyen döntésért. Nem életfogytig szól :D Ha mégsem az az útja, akkor lehet mást tanulni.

Mikor egy 14 éves már akkora felnőttnek hiszi magát, hogy ne szóljanak bele a dolgaiba és a fél életét a neten a tölti, akkor egy 18 évestől elvárható, hogy tudja mit tesz.

Ha meg egy szülő lebeszélni akarja a gyereket egy gagyi szakról, hogy piacképes szakot válasszon, jön az, hogy ne szóljon bele, az "ő élete, ő döntése".

Amúgy a piacképesség elég sokat változhat bármikor.