Szerintetek felelős a szülő a gyerek továbbtanulási kérdésében?

A szülő segítheti őt, elláthatja őt tanácsokkal, amiket a gyerek vagy megfogad vagy nem. De szerintem minden továbbtanulni szánékozó diáknak a saját felelőssége az, hogy milyen irányban szeretne továbbmenni. Persze, a szülő mindig elmondhatja a véleményét, de nem érdemes beleszólnia abba, hogy milyen hivatást választ, mert úgyis a gyereke fogja megtapasztalni, hogy képes lesz-e arra, hogy ezt elvégezze és ezt folytassa 40 éven át. Annak nincs értelme, hogy a szülők erőltetnek valamit, amit a gyerek nagyon nem szeretne, mert ha elkezdi tanulni, úgyis kudarcok fogják érni, mert nem érdekli őt és nem fogja motiválni az, amit majd dolgozni fog. Nem a szülők fognak minden reggel gyomorgörccsel bemenni a munkahelyre évtizedeken át.

A szüleim mindig meghallgattak, ha erről beszéltünk. Idén érettségizek, szerencsére már tudom (hosszú hezitálás után), hogy hova fogom beadni a jelentkezésem és azt is tudom, hogy tényleg érdekel az, amit majd tanulni fogok, a hivatás piacképességével sincs gond. A gyerek maximum magát hibáztatja, mert ő döntött úgy, ahogy. Főleg akkor, ha szülői nyomás miatt tanult tovább. De a hibáztatásnak nincs sok értelme. Ha van valami cél, amit szeretne elérni, és tudja, hogyan valósíthatná meg, akkor a szülőknek támogatniuk kell(ene) a gyerekük döntését, hiszen a saját jövőéről van szó, amiben ő fog élni és dolgozni.

18, de jártam.

Sőt, van egy ötös anat szigorlatom, akarod látni az indexem?

GYakorlat meg nem csak utolsó évben volt.

És bunkó parasztozd azt, aki ezt tanította neked.

"5 évet jártam egyetemre, utolsó félév nagy gyakorlatán döbbentem rá (mint az évfolyamom 70%-a), hogy az életben nem akarok védőnő lenni, ráadásul lószar fizetésért."

Aki ennyire nem ismeri önmagát, az meg is érdemli!

De még még most sem késő körülnézni magadban. Hátha találnál olyat részképességet, amit fejlesztve keresett szakmában örömmel végzett munka lenne.

Te már keseregsz, holott még nincs veszve semmi!