A szülő felelős a gyerek kudarcaiért?
Van egy ismerősöm, a következő a szitu náluk: már özvegy volt az anyuka és 40-en túl, mikor haverom megszületett (nem volt tervezett gyerek). Nem tudom, hogy a muterja alapból is heves természetű, vagy csak a változó kor miatt, de sokszor kiabált haverommal, megverte, mindennek lehordta haveromat kiskorában (úgy kb. 12-13 éve koráig). Sose bíztatta, sose dícsérte meg, ha v.mi sikerült neki, de a legapróbb hibákért is durván leb*szta. Állandó sláger volt a "Mert bezzeg a másik gyerek!" duma. Ennek az lett az eredménye, hogy haverom rutinos hazudozó lett. Amúgy nagyon jószívű, rendes, tisztelettudó, talán kicsit naiv is.
Haverom nem volt jó tanuló általános suliban, hetedik félévkor meg is húzták matekból. Egyébként nem buta, tényleg nem voltak jó matektanáraink általánosban. Szóval, az általánost eléggé tré eredményekkel végezte. Az egyetlen öröme a zene volt, szerintem ez tartotta vissza attól, hogy öngyilkos legyen. Több nemzetközi versenyen is részt vett csapatban, jó eredményekkel tértek haza.
Elkerült szakközépbe, az már jobban ment neki. Az osztályban elég rossz volt a hangulat, ez hosszú sztori, lényeg, hogy egy iskolai balhé eléggé megosztotta ezt az osztályt is, ahova haverom járt. Két szakos volt az osztály, és haverom abba járt, amelyik lázadozott az ofő ellen. Haverom sose volt benne a szapulásban. Az ofőjének, azonban tök mindegy volt, ki hova "tartozik", bosszúból 11. és 12. év végén keményen lepontozta az év végi témazárókat - haveromét is, de érdekes módon mindkét csapatból a bukásra állók 90%-át szó nélkül átengedte. Érettségin a szóbelin ugyanezt csinálta - később kiderült, hogy ez vágott el többeket is továbbtanulástól.
Lényeg a lényeg, hogy haveromat nem vették fel sehova, és eléggé maga alá zuhant. Amúgy, ez is megérne egy misét: haveromnak jól sikerült az érettségije, de nem volt jogosult semmilyen pluszpontra, bezzeg, az az oszitársa, aki mindenből épp, hogy csak megszerezte a közepest, és pofátlan módon beszerzett pluszpontra jogosító papírokat még évekkel ezelőtt, na őt felvették.
Vajon, ha nem úgy viselkedtek volna vele, ahogy, hanem dícsérték volna, mikor valami sikerült neki, és éreztették volna vele, hogy szeretik és nem feleslegesen született meg, akkor jobban alakult volna a sora?
Válaszokat köszi!
válasza:Persze hogy jobban alakult volna! Ha van egy biztos, szerető szülői háttér, és megvan a bizalom egymás iránt, akkor az szuper. Jó olyan családban élni, ahol harmónia van, és jó hazamenni. :) Én is ezen fáradozom, hogy a lányom érezze ezt a harmóniát, és szeressen hazajönni ha már nagyobb lesz (még kicsi). Nagyon szeretjük őt, sokat dícsérjük, kellőképpen el is van telve néha önmagával :))
Nem hiszem amúgy, hogy a haverod feleslegesen született meg, mert később látni fogja az életének az értelmét mindenképp! Jó hogy Te mellette állsz! :)
válasza:Bizonyos esetekben igen.
"haveromnak jól sikerült az érettségije, de nem volt jogosult semmilyen pluszpontra, bezzeg, az az oszitársa, aki mindenből épp, hogy csak megszerezte a közepest, és pofátlan módon beszerzett pluszpontra jogosító papírokat még évekkel ezelőtt, na őt felvették. "
This is what i called "magyar oktatási rendszer"
Egyébként ktgtérítésest kellett volna megjelölnie, ha jól tanult, akkor úgyis átkerül államilag finanszírozottra.
Úgy emlékszem, megjelölte, de mert divatos szakok (igaz, ő azért jelentkezett, mert érdekelte őket a 2 terület), magas volt a ponthatár. Azt tudom, hogy mindkét terület humán terület volt, az egyik nyelvi a másik társadalomtudományi.
Nagyon nehezen élnek meg, arra nem volt pénze, hogy kiszorítsa a nyelvvizsgára valót (talán, ha lett volna rávaló, akkor bejutott volna
szerettem volna végigolvasni és hozzászólni de... f&szé írod 35x bele hogy a haverod... tudjuk kiről van szó, rohadt idegesítő.
Egyébként az a véleményem, hogy igen, a pozitív visszajelzés, a megerősítés fontos az ember életében. EGyébként ismerek olyat, aki szintén nem kapott elég pozitív megerősítést otthon, de talán a barátainak és a saját makacs fejének is köszönhető, hogy céltudatos, egyetemre jár, tanul és tudja mit akar az élettől. Tehát ezen is múlik, hogy valaki felismeri-e h otthon sz&rba se nézik és tesz ellene vagy depresszióba süllyed és lecsúszik.
válasza:Jó, hogy voltak védő hatások is (zene, biztatás más embertől).
Sokáig benn maradhat a verés meg az ócsárlás az emberben, sőt egyes esetekben nem is múlik el automatikusan az idővel, ilyenkor nagyon le tudja rontani az életminőséget akár nagyon hosszan is.
Ma már lehet ezt kezelni, ez inkább a hetvenes években volt új dolog.
Sok sikert kívánok Neki. Nekem kb. tíz év alatt húzódott vissza. Az a baj, hogy magától nem feltétlenül húzódik vissza, ilyenkor akármeddig is megmaradhat az emberben. Ha valaki célzottan kikezeli, akkor biztosan visszahúzódik, erre ma már sok biztató módszer van (a vietnami háború veteránjainak sorsa óta rengeteg kutatás történt a témában, és ma már sok jó eredmény van, szóval ma ez már nem gyógyíthatatlan). Itt a nagyvárosokban biztos van szakember, aki ehhez ért, ha ezen a néven keresi az ember, előbb-utóbb tudnak ajánlani ilyet. Gyógyszer általában nem kell, és lelkileg sem szekálják az embert, inkább megerősítésből és felidézésből áll a terápia, úgy tudom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!