Szülōk, hagynátok, hogy a lányotok érettségi után férjhez menjen és levelezōn csinálja az egyetemet részmunkaidő mellett?

Ne haragudj, de nem a szüleid a hibásak a saját elcseszett döntésed miatt, hanem kizárólag te.

18 év felett értelmezhetetlen a “hagynátok-e” kifejezés is, onnantól magadért felelsz, neked kellett volna átgondolnod ezt.

Bár egyébként 25 évesen semmivel sem vagy elkésve, bulizni, külföldi tapasztalatot gyűjteni meg lehet(ett volna) egyetem nélkül is. Lagzit is lehet később tartani, sok példa van erre anyagi okok miatt. Azon meg egy jó házasság esetében nem tudom, mi megbánnivaló van, hogy mikor mentél hozzá az illetőhöz.

Amúgy meg bocs, de pont azokra, akik utólag ennyire a szüleikre mutogatnak a saját hibájuk miatt, semmiféle hatással nincsenek az ilyen nagy hegyibeszédek. Persze, mondhatta volna anyu-apu, hogy ne menj férjhez 19 évesen, mert nincs pénz lagzira, nyilván nem azt mondtad volna, hogy nem számít, te csak az esküvőt akarod…

Hogy hagyom-e? Pontosan hogy tudnék ilyen konkrét terveket megakadályozni egy érettségizett, tehát 18. életévét betöltött felnőtt esetében? Véleményt mondhatok, ha egyáltalán meg akarja hallgatni, de itt kifújt a hatásköröm.

Meg jöhetek válási statisztikákkal, de ez éppúgy benne lenne a pakliban, ha mondjuk 25 évesen házasodna. Húgom kicsit hasonló szituban házasodott, még úgy sem mondtam véleményt, hogy vele ellentétben tudtam, hogy nem lesz hosszú életű a házassága.

Az ő élete.

"Nem úgy. Leülni beszélni vele, hogy nem.kell.ennyire rohanni. Vagy hogy meg fogja bánni, ha kivonja magát mindenből."

Hatott volna? Ne légy már nevetséges. De ha mutat valaki olyat, aki ilyenkor azt mondja: "igazad van, anya", és letesz a tervéről, megeszem a nem létező kalapom.

Ha ilyenkor mond valamit a szülő, az csak olaj a tűzre. Ez az a "mindentjobbantudok" időszak a fiatalnál.

Szokták mondani, mindenkit hagyni kell hibázni.