Vajon mi a megoldás, esetleg mit tehetnék?
20/L
Nagy elkeseredésemben és kétségbeesésemben írok most nektek a jó tanácsaitokért.
Tavaly nyáron költöztem el otthonról, először nyári munka miatt, majd a tanulmányaim miatt, ugyanis azt a fővárosban folytatom. Egyedül vagyok itt, nincs itt a családom, sem rokonok, senki, csak az itt szerzett barátaim. Igencsak hirtelen csöppentem ebbe bele, hirtelen kellett gondoskodnom magamról, és nincs itt anya apa, akik segítenek, csak én, egymagam. Persze, ezzel nem is volt és nincs is semmi gond, mindent megoldok. Néha viszont nehéz, a távolság, sokkal kevesebbet találkozunk és beszélünk. Ők külföldön vannak, ritkán jönnek haza és sokat dolgoznak, hogy nekünk (van egy ikertestvérem) jó legyen.
Van egy párom, aki még otthon él a családjával, ő is messze van, de mindig meg tudjuk oldani, hogy legalább hétvégén találkozzunk, van mikor hét közben is együtt vagyunk. Ezzel sincs probléma, persze van, hogy hosszabb idő kimarad, mikor szüleim hazajönnek, én is hazamegyek és a testvérem is, olyankor együtt vagyunk mi négyen. A barátom és én 1 éve vagyunk együtt. Édesapám tudja, hogy van barátom, viszont még nem találkoztak. Édesanyám az elején nagyon kedvelte a barátom, viszont az első találkozás óta már nem így van. Mikor a barátom nálunk járt, édesanyám nagyon csúnyán beszélt vele és megalázta őt. Ennek, hogy anya nem kedveli őt több oka van. Mikor a barátom feljön hozzám, nem segít egyáltalán a házimunkában, néha kiakadtam és ennek hangot is adtam, mert csak hátráltat ilyenkor, fekszik, és csak nézi, ahogy teszek-veszek össze-vissza. Őt a szülei nem támogatják anyagilag, havi 80.000Ft-ot keres a gyakorlati munkájával, abból gazdálkodik. Napi étel a munkában/suliban, szórakozás stb. Ezekre 1-2 hét alatt elmegy az összes pénze. Ezután ha együtt vagyunk, a boltban mindent én fizetek mindig. (Főzéshez alapanyagok, nasi, innivalók, étel rendelés, stb.) ez mind rengeteg pénz, édesanyám ezért úgy érzi, hogy ő kihasznál engem és elvesz belőlem, pedig nem. Megértem az ő oldalát is, mivel ő a férfi és mindig mindent egyedül állok, ez így nem járja. De neki nincs pénze, enni pedig kell és ő itt nálam vendég, nincs szívem nem kifizetni az ő dolgait is.
Anya egyáltalán nem támogat a kapcsolatomban, nem is érdeklődik felőle egyáltalán. Sőt, ha mégis szóbahozza nagyon csúnya hangnemben beszél róla és sértő, trágár szavakat használ rá. Nyugodt pillanatában pedig csak annyit mond, ha neked jó, nekem is.
Én nagyon szeretném, hogy megismerjék őt a szüleim, hogy valójában milyen ember is és rájöjjenek nem kell aggódniuk és szeretném, hogy jól kijöjjenek.
Édesapám még mindig úgy tekint rám, mint a pici lányára, és mindig elmondja, nem aludhat nálunk senki, se fiú, se lány, mindenki aludjon otthon. Az pedig nem lenne megoldható, hogy ne aludjon majd nálunk, ugyanis 5-6 óra az út neki haza tőlünk.
A barátom családja az eleje óta nagyon befogadóak, kedvesek és jószívűek velem. Érdeklődnek felőlem mindig és nagyon jól kijövünk egymással. Nekik is írt édesanyám sokáig, hogy a fiuk hagyjon engem békén. Emiatt megingott kissé a kapcsolatunk, sok volt a feszültség és a nyomás, de tudtuk rendezni a barátommal.
Nem tudom mégis mit tehetnék, nagyon bánt ez az egész, hogy két tűz között vagyok és tehetetlennek érzem magam.
Arra is gondoltam már, hogy nem erőltetem, hogy találkozzanak, megismerjék egymást és egyelőre nem viszem be a rokonság közé sem. Habár nagyon rossz látni, hogy nagy családi rendezvényeken, ünnepeken, bulikon mindenkinek ott a párja, annak is akik csak pár napja vannak együtt. Rólam pedig van aki nem is tudja, hogy van, ha csak nem követ a social médián.
Bárkiről is van szó, a szülők elfogadják a gyerekük párját, bárki is ő és bármilyen ember is.
Édesanyám a legjobbat akarja nekem, mégsem elfogadó. Ez nagyon bánt és elkeserít.
Néha túlhajszol. Rengeteg otthoni hivatalos ügyet, feladatot rám bíz. Jelenleg tanulok nappali tagozaton. Azt szeretné emellett egy hétvégi sulit is végezzek el és a nyelvvizsgáimat is fejezzem be. De egyszerűen néha úgy érzem, besokalltam és nem bírom tovább.
Hirtelen csöppentem ebbe az életmódba, nem voltam rá felkészülve. Felnőttnek lenni nem nehéz, csak nagy felelősség és néha úgy érzem, túl sok probléma ez nekem mind, (ugyanis emellett nekem is vannak elintézendő dolgaim, feladatok és a tanulás). Fiatal vagyok, a barátaimmal is szeretnék lenni és jól érezni magam, kikapcsolódni. Ez viszont nem megy. Nem tudom elengedni magam, mert mindig a problémákon kattogok és azon, hogy vajon helyes-e, amit csinálok, szüleim vajon büszkék rám. Hatalmas bennem a megfelelési kényszer és senkinek sem szeretnék csalódást okozni. Mindenkit magam elé helyezek.
A testvérem egy másik városban tanul, ő a legnagyobb támaszom, segítségem, ő tartja bennem a lelket és nagyon hiányzik nekem, nehéz nélküle is.
Köszönöm, hogy ezt kiírhattam magamból, és ha bárkinek lenne bármiféle jó tanácsa, tapasztalata, azt nagyon megköszönöm!
válasza:Anyukádnak igazad van. A srác nem csak anyagilag húz le, de ráadásul egy here is (ezt a típust így nevezik, jól jegyezd meg és messzire kerüld a típusát), elfekszik és nem segít. Ez ha már akkor is így van, amikor dúl a szerelem egy rettenetes nagy red flag, az ilyet gondolkodás nélkül dobni kell. Gondolj bele, milyen életed lenne egy ilyen mellett. Letoljátok mindketten a munkahelyen a 8 órát, hazajöttök, ő leül játszani, te meg kimész a konyhába főzni, megvacsiztok, te mész mosogatni, aztán takarítasz mert őurasága még a wc-t sem tudja úgy használni, hogy ne legyen utána mocsok. Ennél már csak az rosszabb, ha gyereketek is lesz, akkor a gyerekkel kapcsolatos összes feladat is csak a te dolgod lesz.
Ha valaki here és mellette még azt is tőled várja hogy etesd-itasd, arra szavak sincsenek.
Dobd mielőbb, ezer jobb és szebb fiú vár rád.
válasza:Teljesen felesleges volt kisregényt írnod, kérdező. A lényeg az, hogy anyádéknak nem tetszik, hogy a pasid a te pénzedre ácsingózik.
Egyáltalán nem normális, hogy a srác nem spórol - ha nincs több pénze, akkor ezt kellene tennie, hanem amikor kifut a pénzből, természetesnek veszi, hogy majd te fizetsz. Nem vagytok összeházasodva, nem kell neked őt eltartani.
Egyébként meg nyugodtan írhatod, hogy "Ez Magyarország" - csak épp ennek semmi értelme. EGy 20 éves lány vagy, aki még csak most csöppent bele a felnőtt létbe (te írtad), akik meg válaszolnak neked, valószínűleg már jóval tapasztaltabbak nálad. Esetleg el lehetne gondolkodni a válaszokon, ahelyett, hogy fújod a magad kis primitív nótáját, miszerint aki nem veled ért egyet, annak nyomorult élet jutott.
válasza:A barátod tanuljon meg takarékosabban élni, vagy nézzen kiegészítő jövedelem után.
A másik opció, hogy te is dolgozz, és a saját jövedelmedből tartsd el a pasidat, ne a szüleid pénzéből.
nem rosszból, de tényleg próbáld kicsit a szüleid szemszögéből nézni a dolgokat. Szerintem is jogosan nézi anyád rossz szemmel, hogy az ő támogatásukból ennyi pénzt elköltesz a barátidra. Gondolj bele, a gyerekeikért dolgoznak sokat, nem egy kvázi idegenért. Mondjuk én anyád helyében nem a barátoddal lettem volna bunkó, hanem neked mondtam volna meg, hogy nem egy idegen fiatalemberért gürizek külföldön, és ha nem változtatsz azon, hogy mire költöd a szülői támogatást, akkor a te támogatásod is vissza lesz fogva.
Na meg itt van némi ellentmondás:
"neki nincs pénze, enni pedig kell és ő itt nálam vendég, nincs szívem nem kifizetni az ő dolgait is."
"Mikor a barátom feljön hozzám, nem segít egyáltalán a házimunkában, néha kiakadtam és ennek hangot is adtam..."
Most akkor vendég vagy nem? Mert vendégtől nem várod el, hogy segítsen a házimunkában, de ha nem vendég, akkor illene megosztani a közös költségeket.
A hatalmas megfelelési kényszert pedig próbáld leépíteni. Ez idegőrlő. Nem kell mindenkinek megfelelned, nem kell mindenkit magad elé helyezned. Nem kell kivívnod azt sem, hogy a szüleid büszkék legyenek rád, hisz nem úgy kell élned, ahogy ők akarják, hanem ahogy te szeretnél. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, de próbáld ezeket fokozatosan elengedni.
Ójaj, de nagyon nagy a baj! Fejem fogom.
A szüleim támogatnak, de nem ők tartanak el. Dolgozom én is!
Sajnálom, hogy sokakhoz nem jutott el a valódi mondanivalóm, hanem csak a felszínt látják.
válasza:Reméljük időben leesik a rózsaszín szemüveg.
Attól magányos vagy nem kell párul fogadni egy bármilyen pasit. Ismerkedj, legyenek barátaid, aztán ha lesz normális, akkor őt közelebb engeded magadhoz. Addig inkább tarts macskát, ő sem segít semmit, pénzt sem hoz a házhoz, de legalább kedves lesz hozzád.
válasza: válasza:Nálam ott kuka egy srác, ha nem csinál házimunkát. Számomra az is érthetetlen mit keresel még mellette.
Egy kamasz szintjén lévő sráccal jársz. Nem a te dolgod lenne nevelni, hanem az ő szülei feladata lett volna embert nevelni belőle. Ha meg ennyire ragaszkodsz hozzá és benne akarsz maradni egy kizsákmányoló, ártalmas és negatív kapcsolatban, hát legyen.
Te felnőttel, mert fel kellett állnod a saját lábadra. De a pasid még közel nincs a felnőtt szinthez.
Szereted és együtt vagyok egy ideje? Oh igen értem. Borzasztó nehéz elengedni. De egy mérgező kizsákmányoló kapcsolatban sokkal rosszabb benne maradni. De te tudod.
Anyudnak igaza van. Teljes mértékben. Én a barátnőimnél is nagyon nehezen tudom elviselni ha egy ilyen negatív kapcsolatban ragadnak benne, pláne ha a lányomról lenne szó.
23/L
válasza: válasza:Ki mit szakít olyat szagol.Hiába kèred más tanácsait ,Te úgy is mèsz a fejed után.Majd megbánod hogy nem halgattál a szüleidre,akik Csak is jót akarnak neked.De akkor már kèső lesz! A te èleted!
...... .
válasza:Szuleid helyeben elzarnam a penzcsapot, rogton mashogy allnal a dolgokhoz.
Nappali mellett biztos vagyok benne, hogy kozel se annyit keresel, amibol meg tudnal elni, egyedul se, nem hogy akkor meg eltartani valaki mast is.
Ami tok oke, de akkor ne verd a melled arra, hogy te pedig dolgozol, mikozben az lokukira se eleg.
Es kiemelnem, hogy nekem aztan mindegy, hogy egy kapcsolatban ki tartja el a masikat, a ferfi a not vagy a no a ferfit, ha kozosen megegyeznek valamiben es nekik ugy jo, azzal nincsen gond.
Itt a baj az, hogy mindez a szuleid kontojara megy, ami netto pofatlansag, de komolyan.
Hogy kepzeled?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!