Akinek sikerült meggyőzni a szüleit, hogy ne ők ápolják a nagyszülőket, az hogyan csinálta?

Nálunk szerencsére ebből nem volt gond, mert anyukám egészségügyi dolgozóként látta azt, hogy egy bizonyos szint fölött többet használ az, ha a nagyszüleimet 24/7 ellátja valaki, aki szakképzett, mint hogy mi öljünk ebbe energiát és pénzt úgy, hogy a család többsége nem képzett eü-ileg, és valószínűleg több kárt tesz az adott rokonban, mint hasznot. Meg az is csúnya szóval mondva a javunkra vált, hogy nagyapám olyan elmeállapotban volt már bizonyíthatóan, hogy gyámság alá tudta anyukám venni, és be tudtuk adni előbb idősnapközibe, utána otthonba, akármennyire sírt nagyapám, hogy nem akar otthonról elköltözni (de hát ott sem lehetett hagyni, mert ön- és közveszélyes volt).

Az megint más kérdés, hogy a szüleid maguk döntik el, hogy ők mit akarnak ebben a helyzetben csinálni. Annyi "szabályt" le lehet fektetni, hogyha arra kerül a sor, hogy ők már nem bírják, te (vagy az egyéb hasonló generációs rokonaid) nem fogod ezt a terhet átvenni tőlük ebben a formában. Gondolom, a legtöbb észérvet már bevetetted, hogyha otthonban van vagy szakpoló van hozzá felfogadva, akkor biztos szakképzett ember kezeli, és kevesebb esély van rá, hogy valami olyat tesz, amivel kárt okoz a nagyszülőnek, hogy így nekik is több idejük lesz és kevésbé stresszesek... ezek után ez már az ő döntésük, nincs olyan aduász indok, amivel 100%-ig meg lehet őket győzni.

Akkor lehetne annyi eszük,hogy belátják bogy meddig lehet és kell valakit otthon ápolni.

Bár azzal a felvetessel,hogy felváltva aludjatok ott az már a részéröl is némi belátás azaz " a faxom sem akar ott rohadni minden kib@szott este.

Menjen más is szopni" erre lehet mondani hogy lá tod ba+ igazából te sem akarod.

Először egy okosórát vennék, hogy eleséskor jelezzen,és hogy rosszullétkor hívhasson.

Utána elmondanám, anyukámnak, hogy egy ember egy ilyen teljes kiszolgálást, három hónapig bír erővel, utána összeomlik. Ezt megtapasztaltam unokaként az anyukámon.

Meg azt is, hogy ennyi idő kell a gondozónak is, hogy belássa, a lehetetlenre vállalkozott. Hogy feladja azt, amit saját magára terhelt, és elfogadjon más megoldást is.

Tudok olyat, aki így se adta otthonba, de egy hivatásos és két fizetett segítővel megtámogatva bírja csak megoldani.

Mivel itt anyukád érzelmei, és a benne élő szánalom, kötelességtudat az ellenfeled, az észérvekkel várni kell, és fokozatosan tudsz csak változásokat elérni szerintem.

De az idő neked dolgozik.

36 vagyok, folytatom:

Az anyai nagyapámat a bizonyos negyedik hónapban a nagynénémhez költöztettük. Addig nálunk volt, de anyum egyetlen éjszakát se adott át nekem, csak a hugának volt hajlandó átadni hétvégén, ha eljött a papához.

Az apai nagyszüleim is évekig laktak nálunk,mikor lerobbantak, mert a nagyim Alzheimeres lett. Ő addig elvolt, amíg a papa élt, aki eleinte elvitte a nyugdíjasotthonba, kivitte pisilni, mert magától elfelejtette. De később már nem vihette, mert a mami pelenkás lett, sőt a végén etetni kellett. Sokszor etettem, pelenkáztam én is. Akkor három dolgozó felnőtt:szüleim és én, meg nagyapám, aki amolyan megfigyelő volt, hogy szólt ha baj van, volt az ellátója. Négy ember egyre!

Nos ebben az állapotban már elindították az otthon intézését a szüleim. Közben nagyapám kórházba került és meghalt. Nem sokkal az otthonba kerülés után mami is.

Szerintem kiszáradt. Nem itathatták olyan lelkesen, mint mi otthon.

"Egészségügyben dolgoztam, tömegesen van minden belgyógyászat tele elzsuppolandó öregekkel, és kötve hiszem hogy mind alkoholistaként verte volna a gyerekét."

Nem kell ahhoz alkoholistának lenni, hogy valaki rossz szülő legyen. Anyai nagyanyám pszichiátriai beteget csinált anyámból, a szüleim házasságát folyamatosan fúrta, pedig apámmal anyám nagyon jól járt, mellette van akkor is, amikor anyám nincs magánál a betegsége miatt, hány férfi tenné meg ezt, mi, tesómmal, unokák sose voltunk neki jók, kikaptam tőle vesszővel azért, mert szedtem pár szál virágot az udvaron, vagy mert homokban járszottam és poros lett a ruhám, egy kötekedő, rosszindulatú, egoista gonosz ember. Semmit nem tett azért, hogy szeretetet érezzünk iránta.

Kérdező, lehet, hogy anyukádra csak az fog hatni, ha teljesen magára marad, és nem lesz segítsége az ellátásban.

Nagyidnak vegyetek egy ilyet, ha még nincs neki:

[link]

Vagy nézzetek utána ennek:

[link]

Én akkor sem tudtam volna segíteni az otthonba került mamámnak, ha jó lett volna a kapcsolatunk, mert több száz km-re lakik, ahol munka nincs, és nem volt hajlandó költözni. Balesetnek kellett történnie, hogy ő maga elfogadja azt, hogy otthonba kell mennie, mert a család oda vándorolt, ahol munka is van. Nekünk nem a szüleinket, nagyanyám gyerekeit kellett győzködni, hanem az öreglányt, aki az otthont ördögtől valónak gondolta. Most ott ki van nyalva a hátsója, van társasága, van egészségügyi segítség, csinálnak nekik programot. Persze, rólunk továbbra is hazudozik, most a legújabb meséje, hogy eltartott minket (mindkét szülőm diplomát szerzett, rendesen dolgozó ember volt nyugdíjas korukig, sose szorultunk rá a pénzére), majdnem 5x annyit keresek, mint amennyi a nyugdíja, de ennyit sem kapott volna, ha a család nem megy utána, mert a munkáltatói nem mindig jelentették be, ő meg az általános iskolájával (nem is tudom, hány osztályt végzett) nem értett hozzá, mit kellett volna tenni, a faluból alig mozdult ki egész életében.