Akinek sikerült meggyőzni a szüleit, hogy ne ők ápolják a nagyszülőket, az hogyan csinálta?
Elméletek nem igazán érdekelnek, gyakorlatban szeretnék ténylegesen példákat olvasni.
Az is érdekel, ha nem sikerült erről meggyőznöd, akkor te is kivetted utána a részed a feladatból? Vagy inkább kivontad magad?
Sehogy, felnőtt ember, az ő döntése, én viszont megmondtam, hogy én biztosan NEM csinálom.
Láttam apámon, mennyire tönkrement benne, pedig ő férfi, nem is egy 50 kilós nő, úgyhogy finoman közöltem vele, hogy úgy készüljön, ha lerobban, akkor keresek neki otthont vagy 0-24 felügyeletet, mert ezt én nem.
MEgértette, de biztosan kellett hozzá az a sok szr, amit végigcsinált a 3 év alatt.
De nagynéném pl 8 éven át gondozta a magatehetetlen anyját, és ő simán elvárja, hogy majd a saját gyereke gondozza őt (úgy, hogy tudja, mivel jár, plusz neki a házassága is ráment).
a saját jövőbeli szülő-gondozási feladatait - még jó, hogy ilyen NINCS!
Senki sem köteles a SAJÁT családja, élete, munkája, stb. rovására gondozni a demens, idős, mozgásképtelen anyját-apját, mert szerencsére vannak idősotthonok.
Csak ugye, akik itt az észt osztják életükben nem próbáltak lebeszélni egy 80 éves 190 magas demens férfit, hogy tegye le azt a kést, és engedje, hogy az orvos segítsen neki (igen, nálunk apa itt döntötte el, hogy ennyi volt, mert ez már nem vicc, és adta végre otthonba papát).
7-re:
Kérdező, ez minden, csak nem ápolás!
Az, hogy plázába viszitek a nagyit, hogy ne unatkozzon, ez olyan messze van az ápolástól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Eléggé elment a kérdés más irányba, pedig engem tényleg az érdekelne, hogy aki volt olyan helyzetben, hogy le kellett beszélnie a szüleit arról, hogy ők ápolják a nagyszülőket annak hogyan sikerült?
Lehet erről elmélkedni, de számomra teljesen egyértelmű, hogy anyum nem tudja csinálni 40-50 óra munka mellett és az egész család rámegy, ha így csináljuk és a legrosszabb, hogy nagyimnak még az is kevés lesz. Mert eddig is napi 1-2 órát volt ott vele valaki legalább, ha a takarítást meg a tornát is számolom talán többet, hétvégén mindkét nap mentünk stb.
Viszont ilyenkor racionális érveket mondani valakinek kb. lehetetlen, anyum is tudja, hogy nem megy, csak kb. nem érdekli, inkább belehal olyan bűntudata van márcsak a gondolattól is.
Az unatkozás nem igényel ellátást. Az bőven elég kéne legyen, hogy Minden egyes nap egy-két órára meglátogatja valaki. Sokszor annak sincs ennyi társasága, aki nem egyedül él, mert mindenki jön-megy dolgára, vacsoránál talán beszélgetnek kicsit, aztán fekvés... közben meg egy háztartásban élnek.
Ha még ezen felül is képes unatkozni a mama, foglalja le magát. Kertészkedjen, kézimunkázzon, sétáljon, tévézzen, tartson kisállatot, keresse fel a nyugdíjasklubot.
Elesésre és hasonlókra vannak folyamatosan hordható, karra csatolható vagy nyakba akasztható, egyszerű kezelésű kütyük, havidíjasan akár még automatikus segélyhívással is. Az én nagymamám esetében nem volt szükség anyám győzködésére, ő eleve ezeket alkalmazta, különben adhatta volna fel a munkáját, saját háztartását, mindenét, az életét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!