Velem miért nem ilyenek voltak?

#9 "Érdekes, a legtöbb örökbefogadott gyerek nem viselkedik állatként, hanem örül, hogy nem a nev.otthonban kell rhadnia."

Ezt tapasztalatból mondod vagy csak ez az elképzelésed?

"Velem miért nem ilyenek voltak?"

Mert téged nem örökbefogadtak, azért. Az örökbefogadás alapból azt jelenti, hogy egy pár elhatarrozza, magához vesz egy gyereket, akit majd a sajatjakent nevel. Legtöbbször évekig várnak a sajat gyerekre, majd évekig tartó, amíg az örökbefogadásra valóban sor kerül. Ez megalapoz egyfajta szeretetet és kapcsolatot előre már akkor is, amikor még nincs gyerek. Plusz 40 akárhány év a felső korhatár, tehát nem nagyszülő korú emberekhez kerül a gyerek.

Nálatok nem ez történt. A a nagyszüloknek hirtelen szülő szerepbe kellett lenniük, amit nagy eséllyel nem akartak volna, de muszáj volt. Abba is bele kell gondolni, hogy nagyobb a generációs különbség köztetek és ők egészen máshogy látták a világot, mint mondjuk a szülők vagy te.

Én a férjem mondatát tudom elmondani mert őt is nagyszülők nevelték, szülők elhagyták stb… nem is részletezem. Nem jó gyerekkora volt, maradjunk ennyiben.

De, ő mindig azt mondja, hogy egy dolog a gyerekkor milyen szar jutott neki. A felnőtt életében ő hozza a döntéseket, ő dolgozik, ő építi az életét és azt nem lehet ráfogni senkire. Mindenki a maga sorsa kovácsa. Lehet keseregni a múlton, mi lett volna ha az anyja nem hagyja el, mi lett volna ha nem tér vissza mikor kereső korba lépett. De a kesergéssel nem jutsz előbbre. Mivel ő csak magára számíthat, így előre megy.

Először magadnak kell megbocsáss. Te nem a nagyszüleidre haragudtál, hanem a helyzetre, amibe kerültél. Nyilván gyerekként ezt nem tudtad így átlátni, ezért rajtuk csattant.

Utána a nagyszüleidnek is meg kell bocsáss, öregek voltak egy kisgyerekhez, sokan hetven felett a saját életüket se tudják normálisan irányítani. Nem csoda ha nem ismerték fel hogy segítség kell hozzád. Meg esetleg attól is tarthattak, ha szólnak erről, tőlük is elvisznek.

Szépen el kell ezeket a történeteket gyászolni. De szakemberrel. Most már tudod. Keress egyet mielőbb.

A legjobbakat kívánom!

Sajnalom a helyzetedet, de ez ellen nem tudsz mit tenni, mert az már a múlt és gyerekként amúgy sem tudtál volna mit tenni. Nagyon sokan a gyereket hibáztatják, hogy ilyen-olyan idétlen, hülye, neveletlen, csak épp abba nem gondolnak bele hogy ez a szülő/nevelő, élethelyzet következménye. NEM a gyerek neveli saját magát!

Amit most tudsz tenni, hogy elemzed a gyerekkorod, feldolgozod és tovább lépsz.

Nem hiszem hogy így marad, már jó úton haladsz.

Ajánlott olvasmány mindenkinek Susan Forward: Mérgező szülők című könyve. Segít egy kicsit jobban megérteni a szülők (akár legjobb szándék mellett is gyakran) káros hatásait.

A saját életében pedig mindenkinek érdemes szakemberrel kibeszélni a múlt traumáit, helyére tenni, hogy mi miért volt, hogyan hatott és főleg azt, hogy most felnőttként hogyan tudsz tovább lépni és lehetőleg fejlődni is.

Ismerek olyat, aki egy egyszerű és még csak nem is durva, ellenséges válás után is pszichológushoz vitte a gyerekét, nehogy sérüljön és később komolyabb probléma legyen belőle. Egy szülő halálát és az örökbefogadást még egy szerető, támogató család esetén sem könnyű feldolgozni.

Most már felnőtt vagy, a magad ura és a saját életedért felelős. Csak azt teheted, hogy dolgozol rajta, hogy a múlt traumáit le tudd küzdeni és minél kevésbé hassanak rád.

12es, tapasztalat. Van a családban kettő, ráasául az egyikük családba fogadott. Értelmes, jól viselkedő gyerekek, nem ütik-rúgják a családtagokat.

Intézményben dolgozom(óvoda) ott is van egy örökbe fogadott kisfiú, vele sincsen olyan probléma, hogy bántana bárkit is. Egyedül annyi, hogy még mindig bepisil néha, 5 évesen. A szülei elmondták az örökbefogadást mikor kezdett.