Az ajándékba kapott pénzt nem költhetem amire akarom?

Igazából nem a pénzt kaptad ajándékba, hanem a jogsit. Én megértem apudat.

Ezek szerint nem. Nyilván a problémát a szüleid viszonya okozza, te csak elszenvedője vagy. Magyarázd el édesapádnak, hogy megérted, hogy szeretné ha lejogsizz, de nem lett volna pofád arra költeni, ha nehéz anyagi helyzetben vagytok és jelenleg egy kereső sincs a családban. Ha igazán jó fej akar lenni esetleg próbálhat valami munkát nézni akár neked, akár anyádnak. Gondolom a családi pótlékot fizeti rendesen.

jogsi csak előny , ezért apád munkaszerzési előnyt adott amit anyudra költöttél

Arra költöd amire akarod, viszont apádnak is joga van többet nem adni neked ajándékot.

Szia. Nem biztos, hogy külsősként nagyon jó tanáccsal tudunk majd itt szolgálni, de remélem, hogy valamelyik része akár így is hasznos lehet majd. A gyermekek-legyenek bármilyen idősek is- mindig máshogy fogják a szüleik kapcsolatát nézni, mert ők a harcokból is az abban résztvevő apát (aki a saját megítélésük szerint lehet a többiekéhez viszonyítva elég jó vagy nem elég jó apa; a saját élményei kapcsán elég jól megfelelt, vagy nem elég jó megfelelt apa; ill a szülők kapcsolati dinamikáját tekintve elég jó vagy nem elég jó férj/partner/társ) látják és értékelik, nem pedig xy nevet viselő független, saját igényekkel rendelkező férfit aki egykori döntése alapján egy neki tetsző nővel xy ideig együttélt, majd szakított az eltérő érzelmi/anyagi igények vagy társ. nézőpontok miatt.(>>nyilván ugyanez az anekdota igaz, ha az apát/férfit az anya/nő szavakkal helyettesítjük be) Ebből a szempontból, a szülők a kapcsolatukat két független felnőtt ember érzelmi kapcsolatának tekintik- sokkal önzőbbek is maradnak egymással szemben- míg a gyermek a hagyományos családi kapcsolat felbomlásával sem tud bármelyik félre nem apa/anya szerepben tekinteni-és ez így is van rendjén:) Innen kell szemlélni apukád és anyukád egymás felé viszonyulását ill. azt az érzelmi nyomást (esetleg manipulációt) amelyet rád, különféle ügyek/konfliktusok esetén tesznek és amelyekre tőled az egyikük vagy a másikuk javára tett érzelmi vállalást (esetleg elköteleződést) várnak-akkor is ha már nem vagy gyerek, sőt akkor már sokszor visszamenőleg ható, felmentő önigazolást is ('ugye megérted hogy xy-t azért tettem, mert ő így/úgy viselkedett..hiszen ismered' stb. utalások). Nézzük akkor ezt a Te dilemmádra lefordítva: a szülők kapcsolata még kiskorodban megromlott, a szülők konfliktusa nem került rendezésre, ugyanakkor apukád érzelmileg és anyagilag sem lépett ki az életedből- ez nagyon jó! Apukád anyagilag tehetősebb, szabadabb, mint anyukád- s mivel téged anyukád nevelt (azt nem tudjuk, kizárólag egyedül-e), így bizony előfordult hogy veled akár nem közölt (gyerekeket/tinédzsereket nem nyomasztunk pénzügyi gondokkal-én is már egyetemistaként tudtam meg, hogy sokszor mennyire sz_rul álltunk mint család anyagilag) szűkösebb időszakban nem csak a tartásdíjat, hanem az esetleg plusz pénzt is hajlamosabb volt nem zsebpénzként odaadni, hanem eltenni. Nyilván ez a helyzet bosszantó lehet annak aki adja és annak aki kapja is, hiszen aki adja az direkt annak adja akinek örömöt szeretne okozni vele, aki meg kapja, hát tuti másra költené, mint a szülei/rokonai vagy mint amit abból azok neki vásárolnának- ugyanakkor sajnos sok mindent felül tud írni az élet-és hát kapitalizmus van. Elképzelhető, hogy egy plusz áramszámla, egy váratlan kirándulás, fogorvosi kezelés, gyógyszertári számla közbejön és ugrik a szigorú költségvetés. Ha egyszülős modellben él a gyermek, akkor a gondviselő sokszor úgy költi el a kívülről jött pluszt, hogy a közöset tartja fenn belőle, vagy igazából rád költi, csak éppen nem olyan dolgot finanszíroz belőle amit te vennél magadnak szívesen, ha azt megtarthatnád zsebpénznek (hidd el, nem is tudjuk, mennyi pluszt jelent egy gyerek vagy egy tini- amikor majd különélsz, akkor szembesülsz ezekkel, és ez így a természetes, miközben érdemes már erről időközben is elgondolkodni, hogy az ember ne haragudjon olyan "nem jogos dolgokért" amik sokszor a szükség miatt alakulnak úgy ahogy.) Mivel azt írod, hogy most pont olyan szituban vagytok amelyben nincs bevételetek, ezért teljesen érthető, hogy a befolyt pénzt a közös háztartásotokra és ezáltal magatokra költitek-ebből most bármennyire is szeretné az apukád, nem lesz zsebpénz. Anyukádat nem ismerjük, de azt arod, hogy amivel apukád sértegeti az nem igaz- és ahogyan egyébként ma nem nehéz egyik napról a másikra elveszíteni a munkahelyedet, s középkorú nőként vinni egy közös háztartást majd olyan új munkahelyet találni (sokszor hónapok a fiatal, kötetlen diplomásoknak is!!) amely elég jövedelemhez is juttat majd..hát nagyon nagyon nehéz, ez az igazság. Tehát apukádnak, aki a saját vállalkozásában dolgozik és fix bevétele van (igaz, egy saját vállalkozásban hétvégék sincsenek annyit kell melózni) nyilván nem kell az ehhez hasonló piaci kiszolgáltatottsággal szembenéznie, ezért a saját nézőpontjából akár valóban gondolhatja is úgy, hogy ha anyukád is úgy élne/dolgozna mint ő, akkor nem lenne ilyen megélhetési gondotok (ez az egocentrikus megközelítés-sokszor nem tudatos ugyan, de rendkívül igazságtalan-hiszen mi lenne, ha mindenki olyan lenne pont, mint mi..). Az, hogy a tartási díjon túl kiskorodban játékot is adott az szerintem rendben van- ha nem fizetett tartásdíjat, akkor az egy nagyon tahó dolog, hiszen a gyermeknevelés egy rakat pénz, szeretetből meg éhen lehet halni sajna. Tehát az ő szemszögéből most az, hogy adott kb 500e kp-t amit végül anyukáddal a túlélésetekre költöttetek az egy erős frusztráció lehet, amit érdemes lenne vele (főleg ha úgyérzed, hogy megharagudott) tisztázni, hogy miért gondoltad így. Csak őszintén, ne felejtsd el, ő a saját szemszögéből szemlél, de neked akar jót; Te meg a Ti érdeketekben cselekedtél a saját önzőséged (vágyteljesítésed) helyett- tehát az ég világon egyik irányba se, semmit rosszat nem tettél! Sőt, nagyon okos és nehéz döntést hoztál- csak tényleg, beszéld ezt meg apukáddal, ne ezen múljon a kapcsolatotok később, mert bizony ami nincs letisztázva azon sokat tud kattogni még évekig az ember.. Viszont nem tudom, hogy hogyan alakult úgy, hogy neked nincs állásod 19 évesen- amennyiben tanuló is vagy, érdemes legalább részmunkaidős diákmelót nézegetned, mert admninisztrátorként hamarabb fogsz valamit kapni és 25 év alatt a teljes bruttót megkapod nettóként. Ha más nem, a diákmeló is szóba jöhet, ott is jobb nettó óradíjakkal és rugalmas időben tudsz dolgozni, mint egy nem IT/mérnök/orvos felnőtt diplomás teljes munkaidőben. Mivel szorult helyzetben vagytok, ami a jelen viszonyok között ki tudja mikor oldódik meg, biztatnálak, hogy nézz szét, hátha mire akad valami (referenciának és ismertségszerzésnek is optimális), akkor megint folyik majd be anyukád oldaláról is egy új poziban pénz, és akkor ha stabilabbak lesztek, végre elfogadhatod apukádtól a pluszt anélkül, hogy őt is úgymond megsértenéd azzal, hogy (az ő szempontjábül) átjátszod az ajándékát a közösbe (amit ő szerinte kb anyukádnak kellene nektek foly. biztosítani). Remélem sikerrel jársz mindkét esetben, és hamar rendeződik a helyzet! SOk kitartást és bátorságot!!

Nem így kellett volna tálalni a dolgot apádnak. Hanem azt mondani, hogy nem volt mit enni, ételt vettél. Kiakarták kötni a netet és befizetted.