Mi lehet az oka, hogy nem kapok megértést sosem?

Nem vagyunk egyformák, anyud másik generáció és az ő idejében még nem volt megszokott a munkahelyek vagy részlegek váltása. Neki rossz, de ez van el kell viselni, ő ebbe szocializálódott.

Mással beszélgess erről! Ha nagyon nem érzed jól magad, nem vagy a megfelelő helyen. Nem kell ottmaradnod ahol nem jó.

A Facebookon van egy Pszichomókus nevű pszicholőgus, ő szokott okosságokat posztolni, a mai pont neked szól.

"Gyakran vetítünk rá - projektálunk - más emberekre olyan dolgokat, melyek nem az ő saját dolgaik, hanem a mi belső világunk tükrei. Emiatt előfordulhat, hogy az adott személy felé támasztott elvárásainkat nem a személy tulajdonságai, vagy az addigi viselkedése, hanem a mi saját elvárásaink mentén építjük fel. Vagyis olyan dolgokat várhatunk el a másiktól, aminek az ő személyisége, tulajdonságai és viselkedése alapján semmilyen alapja sincsen. Mégis logikusnak érezzük. Azért, mert nem vesszük észre, hogy kivetítünk valamit a másikra, ami valójában nem őbenne, hanem bennünk létezik. Ez egyenes út nagyon keserű érzelmekhez.

Ezért lehet az, hogy sokszor nem vesszük észre, ha alaptalanok az elvárásaink, mert a másik ha akarna, sem tudna nekik megfelelni. Rengeteg ember érzi elhanyagoltnak, nem elég megbecsültnek magát az emberi kapcsolataiban, ami nagyon rossz hatással lehet az önértékelésre. Pedig sok esetben nem az illetővel van a baj, csupán azzal, hogy olyan emberektől várja az elismerést, akik nem képesek meglátni az ő nagyszerűségét. Mert nem olyan személyiséggel rendelkeznek, ami tudná azt értékelni.

Küzdeni azért, hogy valaki értékeljen minket egy eleve elvesztett harc. Mert a megbecsülésért az emberi kapcsolatokban sosem kell küzdeni. Aki nem ismeri fel az értékünket alapból, és nem bánik velünk aszerint, ott nincs az a mennyiségű harc, ami után jól érezhetnénk magunkat. Sokan azonban azt gondolják, hogy ez a harc maga a szeretet, mert ebben nőttek fel. De ez csak egy séma, amit fel lehet ismerni, és meg lehet törni.

Lesznek, mindig lesznek emberek, akiknek csillogni fog a szemük az örömtől, hogy találkozhattak velünk. De minél többet ragadunk le azoknál, akiknél az alapvető tiszteletért is harcolnunk kell, annál több ilyen igazán értékes kapcsolódástól fosztjuk meg magunkat. Érdemes megtanulni elengedni azokat az embereket, akik nem becsülnek meg minket, hogy maradjon hely és lehetőség az igazán értékes kapcsolódásoknak."