A szülő minden gyerekét egyformán támogassa, vagy ne?

Például az egyik rászorul a segítségre, a másik nem, akkor többet segítsen az egyiknek?

Vagy egyformán segítsen, és akkor mindenki a saját sikerét éri el?

És ha nem egyformán, mi alapján válogasson? Pl fél lábbal született, neki többet segít, se ha gyorshajtott motorral és közben vesztette el a fél lábát, akkor ne?

Vagy érdemeik szerint segítse őket, hogy többet támogassa aki neki is segít, a másik aki meg szemét vele és le se tojja, azt ne?

Melyik a fair szerinted? Hogyan álljon az ember a felnőtt gyerekeihez?

Aki gazdag, az is kapjon 10ezres ajándékot karácsonykor, aki szegény és kajára alig futja, az is ennyit? Akinek kertje van, és sok segítség kell neki leszedni a gyümölcsöt, ahhoz is menjen szedni, vagy aki 12 órázik és el van csúszva a lakásfelújítással, ahhoz is menjen festeni?

Írd hogy gondolod, és hogy van-e gyereked!

Mennyire fair az egyik leckéje felett napi 3 órát görnyedni vele, majd még fejlesztésre vinni, a másik megírja magától 10 perc alatt, de irigyli az időt, amit a tesója a szülővel tölthet?

Vagy egyik gyerek folyamatosan gonoszkodik, undok, agresszív, vele a szülő külön tölt időt, hogy erősödjön a kapcsolat, többet áll mellé meg ilyesmi, a másikkal nincs gondjuk, de a gyereket zavarja a tesójával a kivételezés, mikor ő rendes a szülővel, mégis vele törődnek keveset.

Hogy kell "rászorultsági alapon" dönteni? Gyerek és felnőtt korban is érdekel, ki mit tart fairnek.