Mit csinálnák, ha úgy éreznéd, hogy a gyereked szégyenl téged?

Szerintem mindenképp beszélj vele erről. Anyukám is feltételezte ezt rólam, de teljesen félre értette a helyzetet, eszembe sem jutna szégyelleni őt...Jobb, ha letisztázzátok.

16/L

Volt már, hogy a fiam közölte, ciki vagyok a barátai előtt. Kamasz. Mondtam neki, hogy oké, semmi gond, de momentán én lakom itt, nem a haverok, úgyhogy ha annyira szégyell, ne hívjon ide senkit. Érdekes, azóta nem vagyok ciki.

Teljesen rendben lévő család vagyunk amúgy, csak épp rossz korban van a gyerek.

Ez a sok lepontozgató erre élvez komolyan?

Óvodás a szinvonalatok.

Kamaszoknál előfordul, igazából nem szégyennek mondanám. Ilyenkor a szülők kicsit "cikik", meg "furák", "öregesek" meg "jajj anya ne már" stb. Ez egy pontig teljesen normális tud lenni, ilyenkor válik le érzelmileg a szülőkről, kellenek ezek a belső konfliktusok, hogy a szülő is "ember szintre" alacsonyodik (kisgyereknek a szülő a minden, az atya úristen, kamasznál ez elmúlik. Kinek csendben, kinek erősebben). Nem valójában szégyenli, csak ezen átesik, hogy a tökéletesnek hitt szülő is csak egy ember és van egy generációs különbség.

Kisgyereknél ez inkább akkor van ha esetleg csúfolják valamivel a szülei miatt, vagy a szülő tényleg olyan, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a gyereket rendszeresen.

Én késői gyerek voltam, hasonlóan a négyeshez. Nem mondom azt, hogy szégyelltem anyukámat, mert iszonyatosan jófej volt és nagyon szerettem, plusz a faluban is mindenki nagyon szerette. A suliban viszonylag sokan voltunk kései gyerekek, úgyhogy ott se lógtam ki. Viszont amikor mentünk valahova, utáltam, hogy azt hitték, hogy a nagymamám. Egyszer a buszon egy öreg nő megkérdezte, hogy hány évesen szült a lánya, hogy ilyen nagy unokái vannak, volt hogy egy másik városban valami rendezvényen egy gyerek megkérdezte tőlem, "miért néz ki ilyen öregnek" az anyám, ezeket nagyon utáltam.

Apámmal is volt ilyen, egyszer megállított egy sokkal fiatalabb lány, hogy mikor halt meg apám, hogy a nagyapám nevel...