Szülők! Ti hány éves korig néztetek bele a gyereketek telefonjába?

Nekem a számítógépem le volt kódolva pár évig (olyan 10-12 éves korom környékén a gépezés időtartamának korlátozása céljából, mert a szüleim nem voltak otthon délutánonként), de soha nem néztek bele abba, hogy mit csinálok. Tudták, hogy alapvetően nem csinálok hülyeséget az online térben. Telefonba, egyéb kütyübe sem néztek soha bele.

Amúgy egyetértek több korábbi válaszolóval. Ha egy gyerek nem elég idős ahhoz, hogy felügyelet vagy ellenőrzés nélkül felelősségteljesen telefonozzon, akkor a telefonhoz sem elég idős. És ezzel nem azt mondom, hogy pl. 16 éves korig kell várni a telefonozással, mert manapság ez nem túl reális. De egy kisebb gyereket is meg kell (tehát nem lehet, hanem kell!) tanítani arra, hogy mondjuk nem küldünk meztelen képeket senkinek a neten vagy nem adunk meg privát adatokat, stb. Bár ez az egész a példamutatással kezdődik, szóval ha a szülő is olyan példát mutat, hogy evés, beszélgetés vagy akár vezetés közben is lehet telefonozni, akkor bizony a gyerek sem fogja megtanulni a felelősségteljes telefon-/internethasználatot.

Meg sem fordult a fejemben belenézni a gyerekem telefonjába ahogy a feleségemébe sem soha.

Akinek ez megfordul a fejében ott komoly gondok vannak fejben.

Ötödikes korában kapott telefont. Sikerült egy olyan telefonszamot "vennünk" hozzá, ami előzőleg valami nagyon gyakran keresett üzletember száma lehetett, sok ilyen jellegű hívás és SMS jött a lányomnak. (érthetetlen számomra teljesen).

O ezektől egy kicsit meg volt rémülve, így egy darabig nézegettem, és tiltogattam le a számokat, amik hívták.

(számot cserélni nem akart, miért addigra már megadta mindenkinek, meg regisztrált vele iskolai appokba, és macerás lett volna cserélgetni.)

Utána fél év múlva már elmúlt ez a probléma. Közösen megbeszéltuk, és ez a mai napig is így van, hogy tudom a jelszavat. Ő is tudja hogy tudom. Azt is tudja, hogy soha nem néztem bele úgy, hogy ő ne tudja. Volt olyan hogy kerestem képet amit az ő telefonjaval csináltunk, mondta hogy ott van anya, keresd meg, tudod a jelszót.

Már 16 éves azóta. Múltkor jelszót cserélt, de megmondta teljesen magától nekünk is.

Vesz esetén nem árt, ha tudod, bár sose legyen ilyen.

De így elmondhato, hogy ötödik év végétől egyáltalán nem nézegetjuk a telefonjat.

Soha.

2001-ben születtem. 1. osztály végén kaptam először saját (gombos) telefont, 4. végén meg okostelefont.

14 (lány) és 16 (fiú) évesek jelenleg a gyerekeink. Első telefonjuk "butafonok" voltak, lényegében az elérhetőség miatt kapták, amikor önállóan kezdtek közlekedni másodikos, harmadikos korukban. Természetesen, az idősebb korábban, majd később húga is kapott. Nem egy iskolába jártak, mivel fiúnk logopédiai suliban tanult, amely két megállóra volt, lányunk pedig a szomszédos körzetiben. Elköltöztünk, de maradtak az iskolában, így mindketten kicsivel többet közlekedtek, közlekednek. Lányunk most megy nyolcadikba, fiúnk technikumba jár, mindkettő nagyjából fél órát BKV-zik. De magántanárhoz, edzésre is járnak a főváros különböző pontjaira.

Telefonjaikba soha nem kutakodtunk! Az magánszféra, ezt tanítjuk nekik. Viszont a tudatos telefon, számítógép, tablet, ill. internethasználatra oktatjuk őket. Van családi csomagban védelmi program előfizetésünk (vírusírtó, tisztító programok, VPN, stb.), amely programok minden készülékre telepítve vannak. Ezek részbe automatikusak, részben futtatást igényelnek, melyeket mindenki reflexszerűen alkalmaz.

Amennyiben valakinek informatikai vagy műszaki segítségre van szüksége, jelzi felém.

A laptopok rendszergazdája én vagyok, mindenkinek van saját profilja, ott más nem kutakodik. Családi felhasználás, szülői felügyelet van beállítva, vagyis a gyerekek nem telepíthetnek fel semmit, módunkban áll korlátozni a használati időt és a programokat, böngészhető oldalakat. Éltkoruk előrehaladtával egyre lazítottunk a digitális pórázon. Manapság csupán az időkorlátot alkalmazzuk, főként, ha a tanulás, itthoni tennivalók kárára megy a sok "gépezés". Fiam gyűjt saját számítógépre, amelyet mi karácsonyra kis fogunk egészíteni. Azon a gépen már ő maga lesz a rendszergazda. (a meglévő két laptop egyike az enyém, másik nejemé, azokon egyértelműen nem kapnak szabadkezet) Mobilon, tableten szintén én voltam a rendszergazda, amikor még kisebbek voltak. Idővel a mobiljaik saját kezükbe kerültek teljesen, a tablet pedig családi, amit mindenki használ (főként filmnézésre).

Van PS5 is, amelyen mindenkinek van profilja. A tárhelye megosztásában, vagyis a játékok, programok telepítését közösen döntjük el. (ebből ritkán van vita, hiszen eléggé korlátozott a belső tárhelye PS5 játékokhoz, PS játékokhoz van külső HDD)

Az internetes csevegésüket sem korlátozzuk vagy figyeljük meg. Azt tudatosítottuk bennük, melyek a biztonságos használat feltételei. Mára saját bakkártyájuk is van, amely netes használatát is megtanítottuk számukra. De legtöbb ilyen esetben mai napig kérik a segítségünket, jóváhagyásunkat! A banki mozgásukra még szülői rálátásunk van, így ellenőrizhetetlenül nem tudják használni. Szerencsénkre, nagyon jó gyerekek, szívesen beszélnek meg velünk mindent, vagy szinte mindent, nincsenek különösebb allűrjeik. (persze, kamasz hangulati kilengéseik vannak és a mi idegeink sincsenek fából, így kisebb viták adódnak nálunk is)

Annakidején a mi szüleink is megbíztak bennünk, mi is megbízunk a gyerekeinkben. (van két idősebb csemetém is előző házasságomban, velük sem volt másképp) Azt valljuk, gyereket elsősorban kamasz korig kell nevelni, felvértezni az életre, utána csak terelgetni lehet őket, ill. tancásokkal ellátni. Azok a szülők, akik kamaszkorban akarják megmondani a tutit a gyerekeiknek, elkéstek a neveléssel!

Mi gyermekkorunkban nem volt mobiltelefon, de mégis, mindig tudattuk a szülőkkel, merre megyünk, járunk. Ha másképp nem, otthoni vagy munkahelyi vezetések telefonon bejelentkeztünk néha. Evvel barátaink is így voltak! Olykor csak egy-egy gyerek hívta fel, vagy érte el szülőjét, de már ez is elég volt a felnőtteknek, legalább egy szülő tudja merre járunk.

Ez a bejelentkezés nem csak szülőknek, hanem a gyerekeknek is ad némi biztonságérzést. Így volt régen és így van manapság is! De nagy a különbség az önkéntes tájékoztatás és a tolakodó, magánszférát sértő kutakodás között!