Rosszul kéne magamat éreznem?

Sziasztok!

Előre le szeretném szögezni, hogy nem kérek beszólásokat, se kioktatást, tanácsokért jöttem ide és esetleg meghallgatni olyanok véleményét, akik jártak hasonló cipőben.

17 éves vagyok, még gimis és év közben koleszos. Amúgy meg anyukámmal, nevelőapámmal és húgommal élek. Nehezebb gyerekkorom volt, anyukám mindig mellettem állt, és utána pár évig minden rendben volt. Jó tanuló vagyok, nem járok nagyon bulizni és van egy kapcsolatom már két és fél éve. Azóta pedig kezdett tönkremenni a kapcsolatom a nevelőapámmal; nagyon gyakran bunkó velem, ha édesanyám dolgozik, és kitakarítom a házat, akkor ő amint hazaér, megint rumlit csinál, és bele akar szólni a kapcsolatomba, főleg úgy, hogy nekem ő nem az apám.

Egy ideig nem törődtem vele, csináltam amit mond, a barátom hívta erre fel a figyelmemet; hogy ő úgy látja, hogy nagyon próbálok itthon megfelelni. Először tagadtam, aztán később pedig rájöttem, hogy igaza van. Kellemetlen, hogy a nevelőapám a házban van és anyukámnak ő a biztos pontja, ezért nem akarok beleszólni.

De már nagyon nem szeretek itthon lenni. Kellemetlen a jelenléte, meg az, ha beleszól abba, hogy mit hogyan kéne csinálnom a kapcsolatomban (holott szóltam neki, hogy nem az ő dolga), gyakran lehord, stb… . Nem akarom szavakkal sem bántani, mert régen tényleg sokat tett értem, de most már fáj. És lassan, amikor anyukám dolgozik, a barátomnál vagyok folyamatosan, mert nekem ő az a biztos pont, akire támaszkodhatok.

Nem tudom, hogy hogyan érezzem magam az egész témával kapcsolatban. Nem akarom azt, hogy bárkinek is rossz legyen, de magamat sem akarom kínozni. A költözés jelenleg nem opció, de szeptembertől úgyis megyek koliba és kevesebbet leszek itthon. Ennek kifejezetten örülök.. és bűntudatom van miatta. Szerintetek mit tegyek?