Rosszul kéne magamat éreznem?
Sziasztok!
Előre le szeretném szögezni, hogy nem kérek beszólásokat, se kioktatást, tanácsokért jöttem ide és esetleg meghallgatni olyanok véleményét, akik jártak hasonló cipőben.
17 éves vagyok, még gimis és év közben koleszos. Amúgy meg anyukámmal, nevelőapámmal és húgommal élek. Nehezebb gyerekkorom volt, anyukám mindig mellettem állt, és utána pár évig minden rendben volt. Jó tanuló vagyok, nem járok nagyon bulizni és van egy kapcsolatom már két és fél éve. Azóta pedig kezdett tönkremenni a kapcsolatom a nevelőapámmal; nagyon gyakran bunkó velem, ha édesanyám dolgozik, és kitakarítom a házat, akkor ő amint hazaér, megint rumlit csinál, és bele akar szólni a kapcsolatomba, főleg úgy, hogy nekem ő nem az apám.
Egy ideig nem törődtem vele, csináltam amit mond, a barátom hívta erre fel a figyelmemet; hogy ő úgy látja, hogy nagyon próbálok itthon megfelelni. Először tagadtam, aztán később pedig rájöttem, hogy igaza van. Kellemetlen, hogy a nevelőapám a házban van és anyukámnak ő a biztos pontja, ezért nem akarok beleszólni.
De már nagyon nem szeretek itthon lenni. Kellemetlen a jelenléte, meg az, ha beleszól abba, hogy mit hogyan kéne csinálnom a kapcsolatomban (holott szóltam neki, hogy nem az ő dolga), gyakran lehord, stb… . Nem akarom szavakkal sem bántani, mert régen tényleg sokat tett értem, de most már fáj. És lassan, amikor anyukám dolgozik, a barátomnál vagyok folyamatosan, mert nekem ő az a biztos pont, akire támaszkodhatok.
Nem tudom, hogy hogyan érezzem magam az egész témával kapcsolatban. Nem akarom azt, hogy bárkinek is rossz legyen, de magamat sem akarom kínozni. A költözés jelenleg nem opció, de szeptembertől úgyis megyek koliba és kevesebbet leszek itthon. Ennek kifejezetten örülök.. és bűntudatom van miatta. Szerintetek mit tegyek?
#1
Írtam, hogy a költözés jelenleg tényleg nem lenne opció… de azért köszi:)
válasza:Ha jól értelmezem, amit írsz, akkor nem is igazán a nevelőapáddal van bajod, egyszerűen kamasz vagy, és zavar a (mostoha)szülői szigor.
Tehát szerintem vannak olyan dolgok, amikbe egyik szülőnek se lenne beleszólása, maximum tanàcsolnia lehetne.
Ő más nevelési elveket vallhat, mint anyukád, ezzel nem nagyon fogsz tudni mit csinálni, szeptembertől koli és nyugtod lesz.
Hidd el, hiàba vagy jó tanuló és felelősségteljes gyerek, a kamaszkor jár hülye helyzetekkel.
Remélhetőleg nevelőfater észbekap, és nem mérgezi meg teljesen az otthoni légkört. Szerencséd van, hogy van hova menned (koli), gondolom tanulsz majd tovább, és akkor se nagyon fogsz otthon lakni, szóval van időtök ezt rendezni.
válasza:Nem tudok tanácsot adni, de azt igen én mit tennék. Megpróbálnék anyummal beszélni erről. Elsősorban…
Ha nem történik változás én elbeszélgetnék a nevelőapámmal, kulturáltan felvázolnám neki, hogy hogy kéne viselkednünk egymással egy háztartáson belül.
Ha ez sem vezet jóra, vagy legalább oda hogy tűrhető legyen az otthoni légkör, akkor be költöznék a koleszba és a többi időt pedig a barátomnál tölteném.
Jelenleg csak ennyit tudok irni, mert nem latok bele az egész történetbe.
Nem tudom hogy eddig is voltak-e problémák otthon, mármint a kapcsolatod előtt, de ha nem akkor valószínüleg zavarja a kapcsolatod a nevelőfaterod.
Azt sem tudom mióta él veletek…
Szóval egy bonyolult, így külsős emberként bármiféle konkrét tanácsot adni.
Maradj türelmes mindenek felett, mint az álló víz, nehogy feszkót kelts.
Biztosan találtok megoldást.
Nem muszály 18 évesnek lenned ahoz hogy bármit kezdj az életeddel.
Jelenleg Magyaroszágon, 14 éves korodtól igazából, eldöntheted hogy nem akarsz otthon élni már.
Tedd amit jónak látsz, és maradj realista.
válasza:Én úgy gondolom jó módszereket alkalmazol. Nem vagy otthon, amikor vele lennél egyedül. Nincs értelme alakoskodni, meg kell mondani nem kedveled őt főleg a viselkedése okán. Azzal is egyetértek, hogy nincs joga megmondja mit tegyél, tanácsot viszont adhat. Ha rendetlenít más munkája után, rá kell borítani a mocskát az ágyára. Onnan majd összeszedi, ha aludni akar.
Nem írtál arról milyen anyád kapcsolata vele. Ez azért fontos, mert ha jó, akkor neked kell majd elmenned később mielőbb. Így ez pár év múlva majd mégis legyen opció. Kezdj el gondolkodni már most hogyan önállósulhatsz
#5, az, hogy felháborodok azon, hogy összekoszol mindent, amiután kitakarítottam, vagy nem tanácsokat ad a kapcsolatomba, hanem megmondja, hogy miért nem jól csinálom és ennek “nem így kéne lennie” (pl. Hogy nyáron egy hétig nem találkoztam a barátommal, mert nem értünk rá), az nem szülői szigor. Nem szoktam velük összeveszni, anyukám sosem szólt bele a kapcsolatomba és inkább vele tudok normálisan kommunikálni.
A nevelőapám gyakran a biológiai apámat szokta szidni (akivel rossz a kapcsolatom), és azzal is nagyon fel szokott húzni, mert szerintem ahhoz sincs köze.
#7
Nem látok bele annyira a kapcsolatukba, de én azt mondanám, hogy komolytalan/éretlen. Nem beszélnek meg semmit, mindkettejük megy a saját feje után, és ebből van a rohadt nagy veszekedés, k*rva-anyádozás és a szőnyeg alá söpört problémák. Semmit sem beszélnek meg, és anyukámnak ez így megfelel. Legalábbis egyszer felhoztam, és akkor közölte velem, hogy én ezt rosszul látom. De amikor nekem kezdenek el panaszkodni a másikról, felvetem azt, hogy beszéljék meg egymás közt, mert így semmi sem fog változni, közlik velem, hogy “te ezt még nem értheted”, vagy hogy “ez nem így működik”, és a probléma sosem lesz megoldva.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!