Hisztironikus anyaval hogy lehetne konnyebb az elet?

Sziasztok! Az elejen leszogeznem, hogy alapvetően nem rossz ember az édesanyám és szeretem. Ugyanakkor teljesen tonkretesz.

Ugy par eve kezdodott, hogy kisebb-nagyobb megszakitasokkal folyamatosan triggerel, generalja a veszekedeseket es lazan a lelkembe tipor barmikor. Tobbszor probaltam vele leulni beszelni, hogy miert tortenik mindez, mi a valodi problemaja, miert csinálja ezt, illetve kb zokogva elmondtam, hogy ez engem mennyire megtor, de nem foglalkozott velem. Veszekedeseink alkalmával ket dolog tortenik, ami meginkabb kicsinal. Az egyik, hogy amint racionalisan, észérvekkel sikerulne "megnyernem", o egybol azzal reagal, hogy " jo, hagyjuk, nekem ehhez nincs kedvem". Ertitek, o nyomatja addig, amig veszekedesse nem fajul a dolog es o generalja. Mondanom sem kell, nagyon feszulte tesz. A masik, hogy akar egy kisgyerek, fut az egyik baratnojehez vagy csaladtaghoz panaszkodni, hogy jaj a csunya, gonosz Gizike hogy viselkedik velem. Ennek koszonhetoen en vagyok a szar mindenki szemeben, ugyanis mesterien tudja ugy csavarni a sztorikat, hogy o tetszelegjen aldozat szerepben. Mindig. Gyerekkorom ota megy ez amugy, masoknak mindig mas oldalat mutatta. A kedves, közvetlen, szeretetteljes, vicces oldalat. Velem pedig zömében abszolut mashogy viselkedett. Mivel en eleg introvertalt vagyok, nem volt nehez kulso szemlelokent azt hinni, hogy velem van valami baj es a kis erzekenylelku Marikat felemeszti a "mogorva" gyereke.

Kozben en vagyok az érzékeny, akit az o viselkedese emeszt fel. Mégis mindenki az o erzeseivel van elfoglalva, az enyemekkel pedig senki nem foglalkozik, miközben mar annyira mélyen vagyok, hogy elmondani nem tudom. Egyedul en tudom rola a hisztironikus személyiségzavart, meg o maga sem tudta mit jelent, az egyik papirjan lattam meg veletlenul.

19 eves vagyok, a koltozes, kapcsolat megszakítás nem opcio.

Köszönöm, ha leirod a véleményed/ tanácsod!