Mi baja a szüleimnek? Miért nem törődnek velem hirtelen?

Ebben a kontextusban, és főleg a jelenlegi társadalmi közegben 18 év korai az ,,önállósághoz'', pláne ha amúgy is tovább akarsz tanulni, feltehetőleg komolyabb fajta természettudományos szakon.

Majd a diploma után van itt a korrekt ideje az önállóságnak.

Ez nem a 70-es évek valami normálisabb fajta akkori szocialista országban, hanem egy összeomlás előtt álló szociáldarwinista kis félautokrácia, összezuhanó egészségügyi és szociális rendszerekkel, széteső társadalommal. Valami félreértés van itt a szülök elképzeléseiben, rettenetesen anakronizmus-szaga van.

"Nincs tesóm, nem élünk rosszul, szuper gyerekkorom volt (mekis szülinapok, balcsis nyaralások hotelekben, sok játék, társastánc órák, Horvátország, Olaszország nyaranta"

Na akkor írom. Szuper gyerekkor, ahol tárgyilag mindent megkap a gyerek, és legyen hálás, hogy nyaralhat, Balaton, meg tengerparti hotelek. Igen, mindent megkaptál, kivéve a szeretetet, empatikus felédfordulást, érzelmi hátteret.

Ez nem szuper gyerekkor, pont, hogy a traumák melegágya, ők csak kompenzáltak. Ezért tartasz itt. Nem tudnak érzelmileg támogatni, tanácsot adni, mert belőlük is hiányzik az alapvető érzelmi feldolgozó üzem.

Ennyi az eszközük. Fekete vagy fehér. Hagy ott a faktot vagy a pasit. Nincs tovább. Ne is várd.

Én ebből nem azt szűröm le, hogy nem törődnek veled.

Esetleg kifejtenéd ezt te miben érzed?

Mert nekem csak úgy tűnik felnőttként kezelnek.

Pszichológust nem akarják fizetni ez a gond? Vagy nem akarják megoldani helyetted a te saját problémáid?

Mert azt igazából neked kellene...

Én a szüleit tudom megérteni.

Egyszerűen tényleg csak felnőttként kezelik, dolgozik, barátja van, a tanulás pedig ha tényleg sok neki le kell adni. Tanácsot adtak a kérdezőnek a szülök csak az neki nem tetszik mit tegyenek még? Kezeljék újra pici gyerekként?

Komolyabb termézettudományos tanulmányokra készülve és jelenlegi társadalmi-gazdasági-technológiai környezetben szerintem nincs helye a munkának, ezt egyszeűen nincs a helyén most és nem szabad a továbbtanulásnak megsínylenie (ha valóban van egy ösztönös érdeklődésed a természettudományok iránt). Azt sem tudjuk, egyáltalán meg lesz-e az ország öt év múlva, fontos, hogy legyen jó szaktudásod, és pláne hogy ez a valódi érdeklődésed mentén legyen megválasztható. Ha tényleg a valós érdeklődésed van benne a tanulásban, akkor érdemes, hogy az legyen a biztosra megcélzott befutó. Dolgozni nem szerencsés szerintem, esetleg talán-talán nagyon erős lelki és családi háttérrel lehetne, bár akkor sem szerencsés, viszont így, furcsa családi háttérrel és főleg depressziós vagy szorongó háttérrel, meg korai házassággal ez végkép szerintem nem a helyén levő dolog. A tanulás egymagában talán belefér, több szerintem sok.

Ha épp most dolgozol, akkor szerintem a pénz egy részét tartsd vissza és ebből kérj maszekben tanácsot pszichológustól. Mik a valódi érdeklődéseid, mi az, ami igazán Neked testhez illik? Van-e valami gáz a családban? Mi a végső oka a szorongásnak, depressziónak? Ha ezek tisztázódtak, nézz utána, tud-e a pszichológus segíteni a szülőkkel való beszélgetésben. Vagy ha nem, kérdezz utána a jogi dolgoknak is. Mit lehet kidobni a túlterhelt hajóból. El lehet-e hagyni a munkát. Van-e tartási kötelezettségük a szűlőknek első diplomáig.

Dobnam ezt a kontrollmanias kisfiut.

Egy pasi se szolhat bele a jovodbe ilyen szinten kerdezo, ezt jol jegyezd meg!

Nehogy ra hallgass, ne csinalj butasagot.

Ha be akarsz jutni az adott egyetemre, akkor tenni kell erte. Ha ezt a csavod nem erti, nem kar erte.

Legkesobb egyetem kezdesekor ugyis szakitanatok, mert akkor ennyi idod se lesz sejtesem szerint.