Hogy fogadnátok, ha kiderülne, h nem tervezett, véletlenül fogant gyerekek vagytok a családban?

Nálunk az elsö nem volt tervezett, egyáltalán nem - egyetem közben, gyakorlatilag anyagi háttér nélkül -, ennek ellenére (habár ez így nem igaz, nem volt benne az "ellenére" gondolat!) kifejezetten szeretettel, örömmel vártuk a születését. (Mielött valaki beleköt, a szüleink is egyetértettek, hogy a gyereket vállaljuk, ök pár évig biztosították a lakhatást meg az anyagiakat részben, mi levelezön, munka mellett fejeztük be a tanulmányainkat, szóval nem csak rájuk maradt minden teher)

A mai napig örülünk, hogy akkor lett nekünk, és a mai napig büszkék vagyunk rá.

Szóval az, hogy egy gyerek nem tervezett, nem akart, nem jókor lett, enm jelent semmit a késöbbiekre nézve, inkább a szülöktöl, a hozzáállásuktól függ.

Emellett rengeteg tervezett, "Tudatosan vállalt" gyerekkel sem törödnek, nem szeretik, nem úgy foglalkoznak vele, ahogy kellene, tényleg nem az a lényeg, hogy mennyire volt tervben, sokkal inkább, mennyire voltak normálisak a szülök.

Kérdező az, hogy negatívan megkülönböztettek, ennek semmi köze ahhoz, hogy nem tervezett gyerek voltál.

A legtöbb párnál, amikor megtudják, hogy besikerült, akkor meglepődnek, aztán elfogadják, és mire megszületik, már ugyanolyan örömmel várják, mintha tervezett lenne. Utána meg pláne nincs különbség.

Tévúton jársz és csak a magad helyzetét nehezíted, ha ebben látod az okát.

Nálam nem volt nehéz rájönni… anyám 16 évesen lett terhes, 17 évesen szült.

Igazából sosem volt köztünk az az igazi anya-lánya kapcsolat. Elég sokszor hallgattam, hogy egy gyerek csak tönkreteszi a szülők életét, meg hogy épp melyik testrészét tettem én tönkre, hogy miattam kellett férjhez mennie szülői nyomásra stb.

Én nem akarok gyereket, meg is teszek mindent, hogy ne legyen. Nem hiszem, hogy ilyen előzményekkel és szülői példával jó anya tudnék lenni. Azt meg nem akarom, hogy a saját gyerekem szenvedjen emiatt.

Rossz és félreérthető a szóhasználat.

Nem tervezett helyett sokkal jobb a "nemvárt" gyerek.

Óriási különbség van ugyanis a kettő között. Mert a meglepi gyerekeket is várhatják a legnagyobb szeretettel a megdöbbenés után. De fordítva is lehetséges, a tervezett gyereknél is előfordulhat, hogy mégsem várják.

Az anya terhesség alatti lelkiállapota kulcsfontosságú az egyén majdani személyiségfejlődése szempontjából. Kutatások is bizonyítják ma már ezt.

Ha érdekel ez a téma, kedves kérdező, kezdésnek Orvos-Tóth Noémi könyveit javaslom.

(különben én nemrég jöttem rá, anyám halála után, hogy nemvárt gyerek vagyok, ami borzalmas felismerés volt)