Felnőtt gyerekek, milyen családban éltek, milyenek a szüleitek és a kapcsolatotok? Ha máshogy éltek, mint ahogy ők szeretnék, ellentmondotok nekik, más véleményen vagytok kardinális kérdésekben, a kapcsolat romlását hozza?

Nem, énnekem ezek nem fontos dolgok. Egy családban az összetartás és a másik segítése a fontos.

Abban egyetértés van köztünk, hogy mindannyian család- és gyermekszerető emberek vagyunk és mindannyian vallásosak vagyunk. A párválasztásról annyit, hogy mindenki magának választ párt, nem a szüleinek vagy rokonainak. De egyébként ebből se volt konfliktus nálunk. Mi toleránsan kezeljük a szüleink vonalasságát, mert tudjuk, hogy egyébként tisztességes, jólelkű emberek, akik nagyon szeretnek minket és bármit megtennének értünk. Anyukám persze szeret kéretlenül is véleményt mondani mindenről, de nagy általánosságban eleresztjük a fülünk mellett. Amúgy is, ha már van az embernek gyereke, akkor (legalábbis nálunk) 90%-ban az határozza meg a szüleivel való kapcsolatát, hogy a gyerekét mennyire szeretik . Nos, nálunk minden nagyszülő nagyon szereti a gyerekeinket, innentől minden nézetkülönbség csak másodlagos.

Kit érdekel, hogy Orbánról homlokegyenest ellenkezőképpen vélekedünk? Az a lényeg, hogy az unokákkal szeretettel foglalkoznak a szüleink!

Attól, mert nekem totál más a véleményem bizonyos dolgokról, mint a szüleimnek, vagy a felnőtt gyerekeimnek, még szerethetjük egymást. Az viszont már intelligencia kérdése, hogy elfogadjuk, nem vagyunk egy véleményen és egyikünk se akarja megyőzni a másikat a saját igazáról.

Nem állítom, hogy soha nem szoktunk vélemény különbségekről beszélgetni, érvelni, de ha látszik, hogy nem közelít a vélemény, nem erőltetjük a témát.

Pl se engem se az idős szüleimet nem lehetne meggyőzni arról, hogy a drog nem ártalmas és számomra nem megfelelő ellenérv, hogy az alkohol és a dohány is ártalmas, mégis legális, ezért pl ha a gyerekeim ilyenekről beszélnek, nem jutunk közös nevezőre.

A gyerekeimmel azonosak a politikai nézeteink, de a szüleimmel nem, így ezt is megvitattuk már, de nem érezzük szükségét, hogy egymást győzködjük.

Szintén elérő a szüleim véleménye a párkapcsolatról, házasságról, gyermekvállalásról, mint az enyém, sőt még a gyerekeim is eltérően gondokodnak erről, de ezen sem szoktunk összevitetkozni. Néha az idős szüleim rugóznak ezen a témán, de az idősek már csak ilyenek, mi meg elengedjük a fülünk mellett, nem állunk le vitatkozni ezekről.

Nálam a családi összetartás ezektől függetlenül működik, sokkal fontosabb az egymás szeretete, tisztelete, segítése, mint nézetkülönbségeken vitatkozni.