Én látom a világot csőlátással, vagy túl földhözragadt vagyok?
Ahogy észrevettem az elmúlt éveket, rengeteg olyan párkapcsolatot, házasságot láttam, ahol gyereket vállalnak, vagy csak becsúszik, de megtartják és így élnek pár évet, aztán külön mennek.
Nekem a családról eléggé durva, bebetonozott véleményem van. Ha én gyereket szeretnék, akkor azt csak azzal a nővel tudnám elképzelni, akivel onnantól életem végéig együtt lennék. Nekem elképzelhetetlen az, hogy becsúszik egy gyerek és akkor évekkel később szétmennénk az adott párommal.
Sajnos apa nélkül nőttem fel, lehet ezért is ennyire sarkalatos pont ez nálam.
De azt vettem észre, hogy ma már kb 100-ból talán 1 pár van, akiknek van gyerekük és együtt is vannak.
Én megéltem ezt a pótapás dolgot, hogy milyen egy gyereknek ez, sehogysem megfelelő a gyereknek, hogy egy vadidegen férfit kell elfogadnia, aztán kepzavar alakul ki nála, hogy most ki is az anya, ki is az apa. Számomra szörnyű volt ez annak idején, főleg gyerekként.
De 31 éves vagyok már és tudom, hogy nincsenek tündérmesék, az élet nem ilyen, de mégis miért ekkora kiváltság az, hogy együtt maradnak a szülők?
Én tudom magamról, hogy soha nem lennék képes kockáztatni a gyerekem boldogságát azért, hogy ezt egy másik nőért, vagy egy hirtelen felindulásból érzett vágyért kockáztassam. Egyszerűen hányok, undorodom attól, hogy a saját kis boldogságomat, ami abban jelenik meg, hogy látom/látnám azt, hogy ott van a párom és a közös gyerekünk, és egyszerűen fejreállok attól, hogy az ő boldogságát tönkretegyem azzal, hogy valaki más érzelmeket hozna ki belőlem, is megcsalnam a párom, ami egy lavinát indítana el, lenne válás, veszekedés stb. Szóval gyönyörűen tonkretennem a gyerekem boldogságát, hogy személyes célom az, hogy elkerültessem vele azt, amit én éltem át gyerekként. Nem így vagyok beállítva. És amikor látok, hallok, olvasok olyat, hogy közös gyerek mellett szakítottak, főleg egy harmadik ember miatt, engem eléggé felzaklatnak az ilyenek, nem tudok azonosulni azzal, hogy én valaha az életben olyan helyzetbe kerüljek, hogy ha lesz gyerekem akkor hétvégi apuka legyek meg, hogy más férfinak is azt mondja, hogy apa, feláll a szőr a hátamon ettől.
Hogy, hogyan, miért képesek az emberek feldobni mindent, MINDENT egy kis érzelemért, ha valakit gyereket szül, gyereket vállalnak onnantól kutya kötelesség felelősséggel tartozni iránta, és az első ilyen szabály nálam az, hogy boldog családban nőjjön fel, a biológiai APJA és a BIOLÓGIAI anyja mellett.
Nem vádaskodásból, de nagyrészt úgy vettem észre, hogy a nők hülyülnek meg és dobnak mindent egy ilyen esetben.
Szerintetek nekem, akinek ilyen szöges, hegyes, sarkos felfogása van ezzel kapcsolatban, érdemes gyereket vallanom majd? Mikor az első ilyen szabály nálam, már kb 10-12 éves korom óta fogan bennem ez, hogy ha egyszer apa leszek én krvara nem leszek olyan apa mint az apám, vagy, hogy nagyon nem akarok hétvégi vagy hetelős apa lenni, annyira torz ez számomra, nem tudom felfogni.
válasza:Nem minden ilyen gyerek boldogtalan. Amúgy sztd a gyereknek ilyen esetbe jobb ha a szülők együtt maradnak de nem boldogok? Nem hiszem.
Ennyire félsz ettől inkább ne vállalj gyereket...nincs semmi garancia hogy Te nem fogsz elvállni.
válasza: válasza: válasza:"ha egyszer apa leszek"
Könnyű addig beszélni, amíg nem vagy abban a helyzetben.
válasza:Az nagyon is helyes, hogy atgondoltan szeretnel gyereket vallalni, tamogatom, mindenkinek igy kene.
De azt nem tudhatod elore, hogy mit hoz a jovo. Nem tudhatod, hogy ami ma nagy szerelemnek es tokeletes kapcsolatnak tunik, az 10 ev mulva is ilyen lesz-e.
Es igazad van a megcsalassal kapcsolatban, en el se tudnam kepzelni, hogy valaha is megtennem, de az a baj, hogy csak a magad neveben (es en is a magam neveben) beszelhetsz.
Nincs arra garancia, hogy a parod se csal meg, ezek is olyan dolgok, hogy honnan a francbol lehetne elore tudni.
Viszont egy kapcsolat meg ezer dolog miatt tonkremehet, nem kell ehhez feltetlenul megcsalas, ez csak egy a sok kozul.
Egyebkent en elvalt szulok boldog gyermeke vagyok. A valas persze engem is megviselt, mert koltoznom is kellett (13 eves voltam), de a kapcsolatom a szuleimmel nagyon jo maradt utana is. Mindketten ujrahazasodtak mar, a parjukkal is kijovok.
Szoval nem minden esetben van ennek szar vege, de ehhez felelossegteljes szulok, felnottek kellenek, nyilvan.
De ezerszer inkabb egy valas, mint egy boldogtalan kapcsolat. Ebben felnoni gyerekkent borzalmas.
válasza:Az öcsém, pont úgy gondolkodott mint te. Ő semmilyen körülmények között nem válik, nem hagyja magára a fiát, mint minket az apánk. Most 12 éve él együtt a feleségével, külön szobában, szegényen, mert a nő minden munkahelyet otthagy, állandó veszekedések között, mert az öcsém még a munkatársnőivel se beszélhet anélkül, hogy a neje dührohamot kapna. Ez aztán a csodás élet. De ami (szerinted) a legfontosabb, nem váltak el.
Tudod, majd egyszer belátod, hogy attól, hogy két ember együtt marad, még nem lesznek boldogok. Se ők, se a gyerekeik.
válasza: válasza:Férjemnek és nekem is elváltak a szüleink. Emiatt mindketten ugyanezen az elven vagyunk. Nem mondom, hogy néha nem gondolkodtunk el azon, hogy ez így jó lesz-e nekünk, de mindenen túljutottunk. Ha problémánk van, megbeszéljük. Nem veszekszünk (főleg a gyerekek elott), hanem elvonulunk és kultúrált felnőttként megoldjuk.
Amióta próbálunk minél több minőségi időt együtt tölteni, azóta csak jobb a kapcsolatunk. A heti 1 randiest is sokat segített ezen.
A legtöbb veszekedés a ki nem mondott szavakból fakad. Emiatt minden este megosztjuk egymással a bajunkat.
Időszakosan pedig mindkettőnknek volt olyan, hogy kellett 1-2 napot kérnünk a másiktól. Ilyenkor kivettünk az erdő közepén egy elég puritán kis házikót és oda elvonultunk. Utána pedig hazajőve újra minden jó volt. Ha érezzük, hogy kezd megint mindennel tele lenni a tökünk, akkor ez a legjobb.
A hétköznapokban is próbáljuk valamennyire az énidőt biztosítani a másiknak. Általában heti 1-2x.
Viszont egy olyan kapcsolatban nem maradnánk benne soha, ahol 2 idegenként élünk egymás mellett. Mi emiatt dolgozunk folyamatosan a kapcsolatunkon. Nem vagyunk így sem tökéletes pár, de ez nem zavar minket.
válasza:#5 Igazad van. Majd, ha a felesége nem akar vele együtt hàlni, de mással annál inkább, akkor mondja, hogy nem válik el!
Ha együtt maradnak a szüleid, akkor attól szenvednél. Vannak ilyen típusú emberek, múlton rágódnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!