Mit tennétek ha a 17 éves lányotok egy 16 éves fiútól terhes lenne és megakarják tartani?

"A fiatalokról köteles a szülő gondoskodni, a csecsemőről nem. A kórházból nem viheti haza, ha én nem egyezek bele, és hát sajnos nem egyezek bele."

A másik kérdésnél is leirtam erre, hogy NEM A SZULO DÖNT a kiskorú gyerek gyermekéről. Ha te nem akarod, hogy haza vigye a gyereket, akkor nem viszi haza- de ő se megy haza, mennek intézetbe. TE nem adható örökbe a lányod gyerekét, azt csak Ő teheti. A gyámhivatal 99,9%ban a gyerek döntését támogatja, nem a szülők döntését ha tehressegről és/vagy kiskorú szülőről van szó

Elmenne dolgozni, amint 18 lesz és a gyerek is elég nagy (bölcsis korú).

Én nem tartanám el más gyerekét éveken át, nem éjszakáznék újra, stb.

Ha ilyen felelősségteljes, hogy a semmire szül, más kontójára, akkor ahhoz is legyen, hogy megoldja a helyzetet felnőtt módjára.

Anyám 17 éves volt, amikor én születtem, apam 18. Pár hónappal a szuletesem előtt házasodtak össze. Anyai nagyszuleimnel éltek 5 évig, ott született a húgom is. Anyám egész életében dolgozott, nyári munkára járt minden évben már gyerekként, amikortol lehetett. A nagyszuleim segítségével ebből a nyári munkákból össze gyűjtött pénzből és abból, amit apám kapott a szüleitől lakast vettek. Ugyan 7 év után elváltak, nem gondoltam soha róluk se én, se más, hogy a "nemi szervukkel gondolkoztak", vagy "eszetlen gyerekként" nevetlek gyereket. Az én korosztalyom jó része bizony 16-17 éves szülők gyereke, az osztalytarsaim szülei az enyemekkel kb egyidős voltak.

Nem feltétlenül a kortól lesz valaki felnőtt. A nagykorusag nem azt jelenti, felnőtt vagy és a kiskorúsag se azt, hogy idióta a gyerek. Vannak, akik érettebbek a koruknal és már 10 évesen is felelősségteljesebbek, mint mások 30 évesen.

Nyilván az az ideális, ha nagykorú és valóban felnőtt emberek vállalnak gyereket, de ne képzeljük már azt, hogy egy 30 éves csak tökéletes szülő lehet, egy 17 éves pedig csak xar. Természetesen az idősebb több tapasztalattal rendelkezik, jó esetben van munkahelye, stabil jövedelme, önálló lakhatasa, es nem pár hónapos, hanem több éves kapcsolatba vállal gyereket. De ha szetnez az ember, a valóságban a 30 éves is képes akar egy egyejszakas kaland után megtartása a terhesseget, vagy munkanelkulikent a gyesre vagy a partner jövedelemre számítva szülni, anyoshoz, vagy a saját szüleihez.

A kérdés abszolút elméleti, pedig van kamaszkorú lányom. 😅

Eleve én ezt úgy tudom elképzelni, hogy tudok arról, hogy a lányomnak van barátja, ki az, és hogy szexelnek-e. Azt valahogy sehogy sem tudom elképzelni, hogy direkt akarjon ennyi idősen gyereket, de tegyük fel, hogy pillanatnyi elmezavar. Illetve abból a szempontból rám nézve tökmindegy, hogy mi várható.

Leülünk együtt, a fiú szüleivel, és szépen csinálunk egy 20 éves tervet, arra az esetre, ha A együtt maradnak, B szakítanak. Nem úgy kell ám ezt elképzelni, hogy csak a lány szülei szívnak, a fiú lelép, aztan utána a vízözön! Akkor is apa lesz, ha nincs 18. (Fiam is van, pont ezért gondolom így.)

Valószínűleg az lenne, hogy a fiatalok nálunk laknának, mert így tudunk segíteni a gondozásban is. A leányzó egy-két évig tanul otthonról. A fiú rendesen bejár a suliba. A szülei beszállnak a buliba anyagilag. Aztán mire a pici mehet bölcsibe, addigra leérettségizett a lányom, mehet továbbtabulni, a fiú gondolom szintén, mellette lehet diakmunkázni, létezik levelező oktatás, miegyéb. Nem hagynám, hogy a gyerekem élete tönkremenjen egy hibás döntés miatt. Mindent megtennék, hogy tanulni tudjon, legyen normális munkára lehetősége, és önálló életet tudjon kezdeni.

Baromi nehéz lenne, főleg az eleje, de megoldható. Tehát nem tudnám tragédiának tekinteni.

Hozzáteszem, hogy anyagilag állunk úgy, hogy plusz egy gyerek kiadásait tudjuk fedezni, nem tenne minket teljesen padlóra anyagilag.

Nagykorusitanam majd mehet amerre lat.

Vagy eegy abortuszra.

Mas opcio nalam nincs.

Egy gyerek ne valaljon gyereket. Elobb teremtse meg a minimalis feltetleket. Legalabb 2ev bejelentett munkaviszony, lakhatas, onnalosag, biztos kapcsolat.

1. Abortusz.

2. Lakhatnak nálam, de dolgozniuk kell. Nincs egyetem, nincs tanulás, nincs tenglengés. Maximum levelezőn, de rendes munkarendben kell dolgoznia mellette. A fizetését pedig szépen beleadja a rezsibe, kajába és persze a gyerekét ő neveli, ő öltözteti.

3. Ha egyik sem dívik neki, akkor szülje meg, menjen anyaotthonba, mert én nem fogok az ő döntésért szenvedni, hogy plusz egy gyereket tudjak nevelni.