Ezt én reagáltam túl?
Bár már pár éves a sztori, de reggel épp beszélgettem valakivel, és eszembe jutott.
Körülbelül lehettem 12-13 éves, most vagyok 18.
Szóval amit tudni érdemes, hogy a ház, amiben lakunk, saját építésű. Ennek a háznak van egy emelete is, aminek bár mostmár 2 szobája van (nekem és a nővéremnek) régebben ez a tér egybe volt nyitva.
Amíg apám szobája nem lett kész, addig mindhárman az emeleten aludtunk, a "szoba" sarkaiban volt 1-1 ágy.
Most pedig a sztori:
Apám anno többször is ide hozta aludni a barátnőjét, viszont rendszeres volt, hogy éjszaka összebújtak. Ezzel alapjáraton nem is lett volna problémám, viszont ők ezt velünk egy légtérben csinálták. Konkrétan feküdtem az ágyamban, és azt hallgattam, ahogy tőlem pár méterre a szoba túlsó végében halkan sóhajtoznak.
Nyilván nem akartam bunkó lenni, és odaszólni, hogy menjenek át valami más helyiségbe, ehelyett inkább kopogtam a falon, hogy vegyék észre magukat.
Erre apám reakciója az volt, hogy lecseszett, hogy én mit kopogok a falon, miért zavarom őket, stb.
Értem én hogy vágytak egymásra, de nem lehetett volna ezt egy másik helyiségben elintézni? Nekem 13 évesen tényleg ezt kellett hallgatnom, hogy ők "boldogok"?
Én reagálom ezt túl, vagy ez tényleg beteg dolog?
válasza:Nem reagaltad túl, de nem árt tudni, rengeteg szülő simán él némi életét a gyerekével egy szobában,, bár a többségnél a csecsemőkor vege a határ.
Nem kell vele foglalkoznod már
válasza: válasza:Szerintem érthető, hogy még mindig benned van, rossz élmény.
Nekem tesómmal közös szobám volt és ha a palija nálunk aludt, ugyanezt kellett hallgatnom, ráadásul azért alhatott ott a srác, mert anyámék azt hitték, hogy így nem fognak semmit csinálni, hogy én is ott vagyok... Hiába szóltam nekik, hogy fejezzék be, mert zavar, le se szartak, anyáméknak meg nem mertem mondani.
Van egy barátnőm, neki is van egy hasonlóan mélyen berögzült sztorija, elvált szülők, ő az apjánál aludt, akihez felment egy csaj. Egyáltalán nem voltak diszkrétek, sikongattak, hangosak voltak, mert apa elfelejtette, hogy ott van nála a lánya. Mikor a barátnőm elmesélte az anyjának, őt cs*szték le, mert az apja azt mondta, hogy csak kitalálja, hogy kavarjon az anyja felé, az anyja meg őt hibáztatta, hogy kiderült, az apjának van valakije...
Én megértelek, szerintem nem reagáltad túl egyáltalán.
válasza: válasza: válasza:Én még felnőtt emberrel egy légtérben sem csinálnék ilyesmit, nemhogy a gyerekkel. Amúgy szerintem a kopogás az még egészen diszkrét jelzés, hogy kényelmetlenül érzed magad.
A kolleganőm pl. azt mesélte, hogy a lánya rájuk kiabált egy hasonló szituációban, hogy "abbahagynátok végre az ugrándozást, mert aludni akarok!". Nagyon beégtek akkor, és inkább elvonultak vagy megoldották napközben.
válasza: válasza:Én még óvodás voltam mikor anyámat hallgattam… bár én másik szobában voltam, de nem fogta vissza magát sose.
Ennek már kb 20 éve, de a mai napig “traumaként” van bennem is. Én úgy próbáltam jelezni, hogy sírva üvöltöttem a szobában 😅😂 Sajnos nem vette észre magát/magukat, mert utána is minden péntek éjszaka ugyanez zajlott.
Szóval szerintem te még totál korrektül is kezelted. De jó nagy taplóság a szülők részéről.
Jelenlegi páromnak az előző kapcsolatából vannak gyerekei… ha netán a nagy nálunk is alszik, s megjön éjszaka a kedvünk mikor alszik, mi is átmegyünk a másik szobába, ajtó bezár, majd egy visszafogottabb/kultúrált együttléttel letudjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!