Szülők miért tartják szinte normálisnak, hogy itthon élünk 30 felett?
30 felett vagyunk mindketten,én ismerkedek egy pasival, nővérem szingli.
Valahogy a szülők nem érezték komfortosnak a helyzetet, mikor itt volt bemutatkozni a párom. Aztán jövőre is terveznek a szobámmal és velem. Én már jövőre nem szeretnék itt élni.
Nem ösztönöznek, hogy menjetek már ismerkedni vagy férjhez.
Szerintem nagyban hibásak abban, hogy a nyakukon vagyunk. Úgy érzem nem is akarnak minket elengedni.
Nem érzem azt, hogy teljesen felnőttnek kezelnének, eléggé ki vagyunk némelyik dologban szolgálva is, pedig nem igényelném.
42es ,hidd el hogy nem, vannak ilyen szülők.
Az unokatestvérem,47 éves,nincs se felesége se barátnője, az anyja mindenkit elmart tőle.Úgy lakik otthon ,hogy van saját háza,amit csak megvettek felújítottak,és ott áll üresen több mint 20 éve.Néha odamennek kitakarítanak.Itt is volt kifogás, hogy miért lenne ott egyedül,mikor ott vannak anyáék.(most meg már tuti nem is lesz,mert meghalt idén az apja,biztosan nem fogja tudni otthagyni az anyját)
Illetve anyám is azt akarná, hogy vele lakjunk, és mindent ő döntsön el, bár én már 8 évesen is tudtam, hogy amilyen hamar csak lehet,önálló akarok lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!