Szülők miért tartják szinte normálisnak, hogy itthon élünk 30 felett?
30 felett vagyunk mindketten,én ismerkedek egy pasival, nővérem szingli.
Valahogy a szülők nem érezték komfortosnak a helyzetet, mikor itt volt bemutatkozni a párom. Aztán jövőre is terveznek a szobámmal és velem. Én már jövőre nem szeretnék itt élni.
Nem ösztönöznek, hogy menjetek már ismerkedni vagy férjhez.
Szerintem nagyban hibásak abban, hogy a nyakukon vagyunk. Úgy érzem nem is akarnak minket elengedni.
Nem érzem azt, hogy teljesen felnőttnek kezelnének, eléggé ki vagyunk némelyik dologban szolgálva is, pedig nem igényelném.
De miért nem egy lehetőségnek fogod fel ezt?
Én is naponta szívok velük a hülyeségeikkel, állandó érzelmi határszegés kell ha ép ésszel akarsz meglenni mellettük, de ugyanakkor rengeteget megtakarítasz vele, időt kapsz ezáltal ami arra menne el, hogy plusz 4-6 órát dolgozz egyébként
Lökd ki magad a fészekből ha annyira zavar, vagy külső erő kell?
29f (én 3 éve költöztem vissza, de már nekem is elegem van amúgy lol)
Mosni én mosok, abban nincs igaz, hogy kényelem lenne, szobám, házat is takarítom, be is vásárolok, ha kell.
Máskor beleszólt abba a szülőm, hogy nem tetszik ahogy vágom a zöldséget, vagy lassú vagyok, ilyenkor átvette tőlem a zöldségpucolást. Ezért nem vagyok ott amikor főz, ebben szerintem ő hibázott, mert nem tolerálta, hogy bénázok, vagy lassúzok,igen, sajnos a főzés ezért nem az erősségem, de bízom magamban, ha kellene magamra főzni, megtanulnám.
Persze a szememre hányni néha könnyű, hogy nem vagyok a konyhában.
Igaznak gondolom azt, hogy terelgetnie kellene az életben, és nem szemrehányni dolgokat, ha felmegy a pumpa benne.
Ebben a korban neki is hagynia kellene, hogy másként fogok ismerkedni is, mint egy huszonéves. Ne gondolja azt, hogy ha én tudok egy olyan helyre menni, ahol nem zavar senki, akkor majd otthonra fog jönni bárki is.
A nővéremnek pedig szerintem kényelmes az otthonlét.
Az is baj, hogy én kisebbként sokszor mentem utána, tanulásban bármiben, könnyebb volt, mert volt egy példa, kitaposott út előttem.
Itt nincs példa, és ezért nehéz, ha én vagyok rajta a külön életen, ők hárman úgymond a másik oldalon, hogy így is jó nekem.
Én 28 vagyok,szintén otthon élek. Főzök, mosok, takarítok, bevásárolok, kertben segítek. Szóval nem csak fekszem otthon és kiszolgálnak.
A fizetésem kevés, az albérlet drága. Azt mondták a szüleim ennyiben tudnak segíteni,hogy lakhatok otthon, gyűjtsem a pènzt. Nem tudnak lakásvásárlásban segíteni. Spórolok is ezerrel,vannak céljaim. Hatalmas segítség ez is. Ahogy többen is írták előttem!! Meglepően pozitív válaszok jöttek, nem egyből a másik leszólása.
Ettől függetlenül van párom egy ideje, igaz nem egy városban élünk, így valamelyikünknek fel kell adni a jelenlegi munkahelyét. Mindketten gyűjtünk, aztán szeretnénk összeköltözni.
Nálunk sosem volt baj, hogy van párom.
Engem sajnos a külvilág véleménye zavar ezzel kapcsolatban inkább. Folyton megszólnak a szomszédok, rokonok. Van olyan rokonunk aki folyton ezzel jön nekem, viszont ők vettek lakást a gyereküknek évekkel ezelőtt és azóta àtjár oda az anyja főzni meg mosni neki. Akkor ez olyan nagy önállóság?
Ha szeretnél költözni, költözz! Eddig tudtál spórolni, ami szuper! Nem hiszem, hogy kényszerítenének arra, hogy már pedig maradni kell.
N
#35: Jaj ne is mondd. :( Nézem én is az árakat, hogy hátha... de sajnos egyelőre esélytelen. Ha albérletbe mész, meg kb semmi nem marad a fizetésből. Így viszont telnek az évek. Nagyon nem egyszerű sajnos.
Párom is azt mondja egy saját kis lakás lenne jó, de sokat kell még ahhoz dolgoznunk.
Sok sikert kívánok neked is! Egyszer eljön a mi időnk. :) Bízom benne...
(34-es voltam)
Túl sok itt a bumzi öreg
Bár kitolódott minden én már most 22 évesen is unom az ősöket, nemhogy 30+
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!