Szülők miért tartják szinte normálisnak, hogy itthon élünk 30 felett?

5: Amíg ilyenek a körülmények, találkozzatok házon kívül!

Vagy a fiúnál.

Vagy vegyetek ki valamit, el lehet utazni üdülni fillérekért 3-7 napokra például, de egy takaros hotelszoba/lakás is megvan 6-15 000 Ft-ból egy napra, abszolút megéri, ha felnőttként van keresetetek.

Nekem 30+osan nem lenne pofám már a pasimat hazacipelni anyámékhoz. De nem vagyunk egyformák.

Másrészt, nem a szüleid nem engednek el,hanem te nem mész. Szerintem rendesek, hogy így reagálnak arra, hogy még ott laktok, hiszen a gyerekek kirepülését biztos ők sem így képzelték el anno. De tudják ők is, hogy a mai gazdasági helyzetben talpraállni nehéz, gondolom anyagilag eleve nem tudnak ebben segíteni, így azzal segítenek, amivel tudnak.

Amúgy meg ne házasodni akarj első körben, hanem önállósodni. Ha valakihez hozzámész ilyen körülmények közül, akkor csak átakaszkodsz más nyakába.

Ok, akkor a helyett, hogy a szüleidet okolod az elcseszett dolgaidért fogod magad és kiveszel egy szobát majd elköltözöl. Az sokkal olcsóbb, mint egy egész lakást bérelni. Lehet, hogy motyogni fognak, de azt elengeded a füled mellett. Az önállósodásnak ugyanis ez is normális része, hogy a saját utunkat járjuk és időnként megkérdőjelezzük mások véleményét. Normál esetben ez kamaszkorban elkezdődik, de soha nem késő saját döntéseket hozni.

Az, hogy az albérlet pénzbe kerül az tény. De, ha téged valóban zavar a szüleid túlzó féltése, akkor fizesd meg az árát az önállóságnak, ne csak ők legyenek a hibásak, mert ebben azért te is vastagon benne vagy.

Most mi a hiszti tárgya?

Hiába őket hibáztatod, nem ők tehetnek róla, hogy te valamilyen oknál fogva nem költöztél el. Bármikor megtehetnéd, ehelyett kifogásokat gyártasz és a szüleidre hárítod a saját döntésképtelenségedet.

Az a helyzet, hogy tényleg érhet baj.

De amikor elkezdtél szaladni, oviba járni, úszni, stb, akkor is érhetett, nem?

Még egy tégla is a fejedre eshet.

De én elmennék egy klinikai szakpszichológushoz távdiagnózisért a szavuk járása alapján.

Ha kapsz róla papírt, hogy paranoia, stb., ami őket mozgatja, akkor bátrabban ki mered majd szakítani innen magadat, mert nem fogsz kételkedni a saját ítéletedben.

Amíg otthon laksz, addig a szülők írják a játékszabályokat, ha másért nem, emiatt meg kell szülessen az igényed az önállósodásra. Ha már dolgozol, akkor nem tudom, mire vársz. Lehet szép fokozatos a leválás, én az első időszakban minden hétvégén hazajártam, miután a munkahelyem miatt majd 100 km-rel távolabb költöztem. Először a cég szállóján laktam (ingyen), majd lakótársakkal, mostanra eljutottam odáig, hogy egyedül ki tudjak fizetni egy albérletet.

Az első lépést kell csak megtenned, utána minden sokkal könnyebb lesz. Sőt, nagyon hamar meg fogod szeretni az újonnan szerzett önállóságot, szuper érzés, amikor a saját életed fontos döntéseit már egymagad hozod meg. Mellette persze a döntéseid következményeivel is neked kell szembenézni, de hát ilyen a felnőtt élet, ezzel majd megtanulsz együtt élni.