Azok a szülők, akik a gyerekük minden dolgába beleütik az orrukat, hogy bírják ki, ha a gyerekük egyetemre megy, dolgozik vagy elköltözik?

A suliban minden egyes szünetben írt a gyerekének. Elolvasta az üzeneteit, nézte folyamatosan a böngésző előzményeit. Azon csodálkoztam, hogy a szuper nyomkövetős, beszélgetés lehallgatós appot nem rakott a telefonjára. Középsikolában volt ez.

Most továbbtanul, kollégista. Nem tudom a folytatást. Remélem leállt vele már ez a bolond nő. 😄

#12 vagyok, csak véletlenül elküldtem. Szóval rámírt, hogy ment a vizsga, írtam, megyek javítózni, gondoltam full mindegy, milyen lett, úgyse az a végleges jegy. Elkezdett üzenetben bsztatni, hogy "megbuktál???" meg "milennehaválaszolnal???" De így két perc eltetlével már hívogatott is.

Arra is volt példa, hogy tizenöt percig nem írtam vissza, nem voltam elérhető fb-n, jött is a hepciáskodás üzenetben, hogy merre csavargok....

Szintén egy pénteki napon volt olyan, hogy nem írtam neki, a koliba nem volt jó a wifi, mobilnetem meg nincs, előtte nap még említettem is neki, hogy ne keressen, karbantartás van a koliba, nem lesz net. Este nézem az üzeneteit, oszt 25 olvasatban üzenet, hogy hol vagyok, mit csinálok, stb, meg 10 nem fogadott hívás messengeren....

Ezt úgy kezelem, hogy keresek egy időpontot amikor a mizu-semmi, veled-semmi beszélgetést letoljuk, ő örül. Ha meg ő keresne, és pont akkor, amikor nem alkalmas, akkor ha olyan, akkor megírom az igazat, hogy miért nem érek rá, ha nem, akkor meg kitalálok valamit.

Meg kell mondani nekik....Szakadj le rólam anya!

Aztán találnak maguknak más elfoglaltságot mint a gyerekük nyakán lógni.

Hisztiznek, zsarolnak, és minden nap hívogatnak.

Aztán amikor ignorálod őket, akkor meg te vagy a hálátlan szr. :D Tényleg nagyon vicces, úgy viselkednek, mint egy szeparációs szorongással küzdő egyéves, állandóan a sggedben lennének 800 km-ről is, és megsértődnek, amikor nem válaszolsz nekik.

Ez amúgy szimpla zsarolás, semmi több.

Igazából az ilyen túlféltések, ellenőrizgetéseknek az oka, hogy úgy érzik, ezt kell tenniük, hogy biztonságban önállósodj.

De amint ez megtörtént, elköltöztél, magadnak keresed a pénzt, van valaki a láthatáron, etc., már megnyugszanak, hogy ők rendben elvégezték a dolgukat.

Általában ezt annál teszik, akinél azt érzik, hogy nem lenne képes egyedül végigcsinálni az első 18 évet, mert szerintük butább vagy ellenkezőleg okosabb a társainál és pont kell a támogatás, hogy egyáltalán normálisan felnőjenek vagy hogy ne veszítsék el a motivációjukat és a képességeikhez megfelelően teljesítsenek.

Ez a viselkedés általában valami a szülő életében bekövetkezett incidens következménye és nem feltétlenül vetül ki az összes gyerekére. Simán lehet, hogy a nagyobb testvér teljesen egészséges környezetben nől fel, mindig a korához illően viszonyulnak hozzá, a kicsit meg az egyetemig úgy kezelik, mintha óvodás volna vagy fordítva.

Az a gond, hogy sokat ebben az esetben nem lehet tenni. Itt nem a kapcsolatot kell rendbe tenni, hanem a szülőnek azt ami ezt a viselkedést kiváltja belőle.