Gondolkodtatok már azon hogy mi lehet a közösségi médiára kirakott tökéletes családi fotók mögött?

Nem gondolkodtam. Valójában rápillantok és továbblépek.

Nyilván senki(és te sem) nem olyan képet tesz fel a családjáról- már aki egyáltalán feltesz - amin slamposan, kócosan, pecsétes tréningruhában püfölik egymást.

Ezzel az erővel az esküvői képek is feleslegesek, mert mi van, ha elválnak?

Ha ismered az adott családot akkor pontoasan tudod hogy mi van mögötte, én számtalan ilyet tudok, pl.a facebookra feltölti a képet a gyerekről "szépséges boldogságom", "életem értelme" meg hasonló szövegekkel, mikor meg náluk vagyuk látom hogy ha rosszalkodik a gyerek máris kapja a csattanós nyakleveseket "ilyen majom kölyköt én még nem láttam " kísérő szövegekkel.

Vagy apuka feltőlt képet a lányáról, vejéről, unokájáról "köszönöm istenem, hogy ilyen szép családot adtál", azt tudom, hogy a lány még kiskorú volt mikor a vő dugdosni kezdte, amikor apuka megtudta összeverekedett a vővel.

Anyuka feltölti a babájáról a csilivili fotókat "életem csodája" címmel, azt mikor megtudta hogy terhes én vígasztaltam, mert kiakadt és minden áron el akarta veteni, a szülők beszélték rá, hogy megtartsa.

Férj és feleség : a férj kiteszi az ölelkezős képet " köszönöm a sok boldogságot az életembe hoztál" címszóval, azt szoktam hallani hogy kiabál a feleségével meg úgy beszél vele mint a kutyával.

Feleség posztolja a férjével közös strandolós képet " életem szerelme" címmel, azt a férj egy papucs, akit a feleség meg az anyós úgy szokott leszidni mint egy gyereket, a pénzét nem is látja stb.

Nem kell mindenbe rosszindulatúan mindent belemagyarázni. Ahogy előttem is írták, senki nem olyan képet fog kitenni, ahol a gyerek hisztizik, anyuka meg feszült, mert a férje épp kötözködős hangulatban van. Ez neked miért fáj?

A családi fotókkal egy bizonyos határig semmi gond nincs. Én is szeretem látni mondjuk a távoli ismerőseim karácsonyi képeit, hogy megállaptsam, mekkorát nőttek a gyerekeik egy év alatt. És ezen túl nem gondolok semmit.

Aki mániákusan folyamatosan arról posztol, hogy náluk minden milyen csodálatos, az valóban gyanús, de én az ilyet rejtem és kész. És akkor nem kell nlznem.

Van, ahol katasztrófa, van ahol csak normális, hétköznapi család. Ne hidd azt, hogy ha egy fotón mosoly van, akkor BIZTOS, hogy nem is boldogok, hanem utálják egymást és nagyon szar nekik. Nem kell minden mögött pont a szöges ellentétét látni. Aki minden képén mogorva állatnak néz ki, az sem biztos, hogy valójában csupa mosoly, és kedves ember.

Profilképnek sem azt tesszük fel, amin karikás a szemünk és épp kivert a ragya, bulifotónak sem azt tesszük fel, amin felemásan pislogva bambán vigyorgunk, vagy esetleg a sarokban hányunk. A gyerekünkről sem azt, mikor letörte a kilincset és az agyunkra megy, a partnerünkről (legyen barát/nő vagy házastárs) sem azt, mikor tétovázva áll a boltban, és írjuk oda a képhez, hogy "már megint szaros 200 forinton filléreskedik". Mégis miért azt tennénk fel? :D

Nem létezik család, ami minden pillanatban kiegyensúlyozott, mosolygós. Mindenkinél vannak nyűgös, "haggyálmárbékén" reggelek, nézeteltérések, minden gyerekre mérges minden szülő, mindenkit irritál néha a másik. Téged is idegesített már anyád jópárszor, de azért szereted. A szeretet igazi, sokszor (sőt szerintem többnyire) a fotókon lévő is az. És amikor a családtagod, akivel a valóban boldog pillanatotokban együtt mosolyogtál a fényképen, pár óra múlva tökre felcsesz, az is igazi. Csak nem azt teszed a face-re. Aztán újabb 1-2 óra múlva megint minden happy. Igaziból.