Nagyon nehéz lesz így saját lábamra állni?
22 éves nő vagyok, még otthon lakom a szüleimmel,de nem élősködök rajtuk,dolgozok most éppen 2 munkahelyen egyszerre,és egyetemen tanulok. Sajnos még egy diploma sem sikerült,de nem mennék bele,hogy miért. Nagyon sokat kínlódok,az egyetemen tartom a stabil 4.5ös átlagot, hozzáteszem hogy már-ár túlzottan is maximalista vagyok.
Nem olyan családból származom,akit tudnának támogatni,és párkapcsolatom sincs. Néha annyira elszomorít,hogy mig más csoporttarsaimnak a szülők simán albérletet fizetnek,telefont mindent vesznek,én meg ennyit gürcölök,és néha értelmét sem látom. Néha annyira irigylem ,hogy más ilyen lazán tudja venni a tanulást,mert konkrétan kijelentik,hogy nekik az ösztöndíjra sincs szükségük,én meg azért is tanulok ennyit,hogy legyen.A másik meg,hogy egy csomó velem egyidős ismerősöm már férjhez megy,gyereket szül stb. Hálás vagyok egyébként azért amim van,a szüleimért különösen. Bármikor amikor besegítenék nekik anyagilag, nem fogadják el,mert mindig azt mondják,hogy amiért megdolgoztam,az az enyém...csak néha ilyen mélyponton vagyok,mert úgy érzem,sose fog megtérülni ez a sok szenvedés.
dehogy lesz nehéz, keményen dolgozol a jövödért
amint végzel a sulival és találsz olyan munkat ami rendesen fizet a szakmádban már több időd lesz magadra és a magánéletedre
nem lesz itt problemád semmivel se hiszen már most önellátó vagy relatíve
hamarabb vége lesz mint hiszed csak addig is tarts ki
azt meg sose nézd h másnak milye van vagy hol tart az életben, az az ő élete ez meg a tied nem egy cipőben jártok hiszen más emberek vagytok
valaki szerencsés h oda született ahova vagy párkapcsolatban is egyből megtalálja azt amit keres valaki meg épp h eldöcög
csináld amit jónak látsz és a saját tempodban haladj előre
Igaziból így, hogy otthon laksz, szerintem nem lehet sok a kiadásod. Tényleg szükséged van év közbeni munkára az egyetem mellett?
Nekem amúgy nem kellett dolgozni egyetem mellett, ez úgy az ötödik félév után inkább hátrány lett, mint előny, mert nem volt túl jó átlagom (talán 4-es, ami nálunk aránylag jónak számított, de nem a legjobbak közt volt) és munka tapasztalatom sem lett.
Neked még jó életed van, bszki :D Én bántalmazó családban nőttem fel, 21 éves korom után egy bőrönddel léptem le VÉGRE a barátomhoz - azóta ex.
Az exem sem épp a legjobb ember volt, szóval lényegében 29 éves koromban találtam rá a rendes boldogságra, addig csak "léteztem".
Amúgy sem verseny, kinek mije van. Nekem semmim nem volt az árvaságin kívül, amikor léptem, se szakma se diploma, semmi, csak érettségi, aztán mégis felépítettem magam.
Nehéz volt, de megérte küzdeni.
Nem lesz semmi baj.
Teszel érte.
Kicsit tovább tart, de nincs vele baj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!